Vitorla

Van a Thomas Crown ügy című filmben (mármint a remake-ben) egy jelenet, amikor a két főszereplő elmegy vitorlázó repülni. Emlékszem, nagyon megragadott ez a filmbeli képsor annak idején, és a mai napig úgy érzem, az a néhány kocka valóban a szabadságról szól. Repülés, és persze vitorlázás közben is  az ember tényleg ott van jelen, abban a pillanatban, ami éppen akkor történik. Másképpen nem is lehet.

Az elmúlt pár nap szép és szabad volt. Keveset dolgoztam, viszont sokat nevettem, és gyakorlatilag nem aggódtam semmin. Felszabadító érzés az ilyesmi, és jó megtapasztalni, hogy minden nehézség, meg lélekdaráló körülmény ellenére is klassz dolog élni. Lényegében a legklasszabb, amit az ember ki tudott találni magának.

Tényleg elégedett vagyok, és a legjobb ebben az, hogy úgy érzem, ezt az elégedettséget, ezt az életbe vetett új bizalmat most nem mossa el egy esős nap, egy ostoba beszólás a főnököm részéről, vagy a rengeteg  munka. Vagy legalábbis nem olyan gyorsan, mint egyébként szokta.

Jó volt az elmúlt pár nap: Mihállyal és egy grafénrács segítségével öt perc alatt felvázoltuk a nagy tervet az emberiség megmentésére, illetve egy magyar tenger kialakítására, TSB-vel kirándultunk egy tóhoz, ami végtelen és kék volt, aztán találkoztam nagyon helyes emberekkel, és persze itt volt BH is, aki meg olyan, hogy nem kell mellé más már, csak idő.

A szemléletformáló napok után a munkahelyem kellemesebb ugyan nem, de kétségtelenül elviselhetőbb lett. Persze most majd megint kénytelen leszek rengeteget dolgozni, viszont valahol végképp elszállt belőlem az aggodalom és a megfelelni vágyás. El sem tudom képzelni, mi lesz most a szokásos neurózisaimmal. Még a végén elsorvadnak.

(Jó, azért el nem sorvadnak, csak el kell olvasnom pár kommentet.)
A mai zenét Gofrinak köszönjük meg.