Test

Kezdem magam úgy érezni, mint egy időjárásjelentő, minden reggel kíváncsian nézek ki az ablakon, lett-e már tavasz. Most úgy tűnik, lett, de nem bízom el magam. Az utóbbi hetek óvatosságra intenek, bár egészen hihetetlennek tartom, hogy a héten ballagás lesz, és még nem volt negyven fok a tantermekben. Talán a héten.
Örülök amúgy, hogy május elseje hétfőre esett, így egy héttel odébb került a ballagás is, meg az érettségi is. Nem mintha ettől nagyon megokosodnának a kis jelöltek, de legalább van időm a fordításra, amit elvállaltam. Másrészt meg volt időm itthon vergődni a migrénnel, ami szintén nagyon praktikus dolog. Hálás vagyok a testemnek, hogy nem munkaidőben szarakodik velem, de azért el kell olvassam a doktoros könyvet megint (=Máté Gábor: A test lázadása). Megjegyzem, nem szándékozom harcot vívni a testemmel, mint az egyszeri magyar miniszterelnök Brüsszellel, mert elég hasonló eredményre jutnék, inkább próbálok zöld ágra vergődni vele. Szeretgetem.
A testszeretés jegyében például hagyom reggelente aludni. Amíg lehet persze. Este a fájdalmas részeket bekentem gyógykenőccsel, ma pedig kímélem az agysejtjeimet, és nem megyek vissza az értekezletre, ha nem érzem magam ragyogóan a laktózvedelés után. Amúgy csodálatosan középkori módszereket alkalmaznak a laktózérzékenység kiderítésére, úgyhogy inkább itthon pihenek majd. Kár, hogy Calire jógaórája is ugrik megint. Ennek nem örülök.
A jógán kívül is jó volna valami testszeretési foglalkozásokat kitalálni, bár a legtöbb fizetős, ami így hó végén nem teszi őket elérhetővé. Persze kirándulni kellene intézményesen minden embernek az öt napból legalább egyet.
Más nincs. Ezen a héten nem nagyon van kedvem tanítani semmit. Remélem, a gyerekek se bánják. Jövő héten úgyis érettségi szünet.