Egyenletek

A világ annyi minden, és mégis az, ami. Olyan mint az ember. Egyszerre sok és egy: fény és árnyék, jelenlét és hiány, rend és káosz, ismerős titok. A világ teremtésének zohári magyarázata miatt jutott ez tegnap eszembe, és az is, hogy ha van a világmindenségnek titka, ha valóban létezik az, amit a fizikusok keresnek: a mindenség egyenlete, akkor az ehhez hasonló zenében van megírva.



Engem a zene gyógyít. Balanescu különösen, de majdnem mindegyik. A mai napig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy hónapokkal ezelőtt egyszer éjszaka Balanescut hallottam kiszűrődni egy ablakon a Jókai utcában. Már nem tudom, hol voltunk, és miért, de megálltam az utca közepén, és a zenét hallgattam. És valahogy akkor és ott, arra a kis időre rend volt az univerzumban. Kér hogy egyébként nem nagyon tud rend lenni.

Más. A hétvége ünnepléssel telt. Hamar felnőnek a gyerekek, de ez nem baj éppen, legfeljebb szokatlan érzés. Mire észbe kapok, a legkisebb is középiskolás lesz. Kicsit ijesztő, hogy megy az idő.

Ma még sok munka van, ráadásul az adóbevallást is meg kell csinálni, amire tegnap természetesen nem maradt idő, tekintettel arra, hogy az utolsó vendég kilenc tájban ment el, amikor is inkább a határidős dolgozatoknak kellett nekiállni. Utálom, hogy minden évben az utolsó pillanatra hagyom a bevallást, de mindegy. Ezen se érdemes felhúzni magam.

Más nincs. A gépemről a tesztüzem alatt kiderült, hogy valószínűleg hardverhibás. Nem örülök, mert pénzem nincs másikra, úgyhogy erősen imádkozom, hogy javítható legyen.
A Terasz időpontját véglegesítettük, úgyhogy már csak pénzt kell keresni, hogy tényleg el is tudjak menni. A munkát esti Zohár-olvasással  ellensúlyozom. Valóban gyönyörű könyv: gyönyörű betűk egymásutánja a hártyavékony papíron. Így kell kiadni egy könyvet.

Ma még sok tanítás a feladat, de holnap már talán végleg befejezem az emeltes dolgozatok javítását, és lesz idő interjút meg dokumentumot nézni, aztán elkezdhetek dolgozni a helyi projekten is.
Addig is további Balanescu, mert ez az egyetlen módja, hogy túléljük a hétfőket.