Hétfél

Ha a hét fele, akkor szerda. Mármint nyilván a munkahét fele, mert itt május végéhez közeledve vagy munkahétben számolunk, vagy tanítási napban. Az utóbbi években mi inkább munkahétben, mert már a tanításban ( becenevén szakmai gyakorlat) is ráhúzunk három hetet, nem csak a vizsgáztatás miatt.
Szóval munkanapok vannak csak, mert a hétvégéket beszippantja valami kibaszott szörny, aminek mégcsak neve sincs. Ezek a munkanapok viszont úgy vonszolják magukat egymás után, mint vert nemzetünk annak idején under the Don, a feladatok meg mint a tumorsejtek, egyre csak osztódnak.
Mindegy, azért telnek napok, igaz, hogy úgy, mintha mocsárban kellene futnuk teljes menetfelszerelésben, ami kurva fárasztó. Izzadunk is a bajtársakkal a 45 fokos tantermekben, viszont legalább mindenkinek szar. Így kell közoktatni felebarátaim, nem máshogy.
Egyébként meg szerintem nagyjából két hete akarok itthon megnézni egy interjút, de nem jutok ahhoz a géphez, ami talán lejátszaná, amihez meg igen, az nem játssza le. Nyolcadszori próbálkozásra sem.
Más. Mire meglett az éves Terasz időpontja, telefonált egy vevő, hogy megnézné. Jól van, akkor dobozolni kell menni és előbb. Majd sok pálinkát viszünk.
Mindig olyan történik, amit nem vár az ember. Amit meg vár, az ritkán. Nem tudom, ebből mi következik, talán az, hogy nem kell várni. Vagy hogy nem pont ezeket. Na, hát olyan bölcs vagyok ma reggel, hogy sírva kell fakadni.
Más nincs. Tök jó lenne, ha tudnék valami értelmeseket írni helyekre, de nem tudok. Mondjuk ebből sem következik semmi. Az is lehet egyébként, hogy aludni kellene, de pont mindig rosszkor vagyok álmos. Például most.

Na jó, Bright Lights. Hangosan tessenek, hogy a szomszédnak is legyen valami öröme.