Valamikor

Na jó, mindenki nyugodjon le, nem ma költözöm, sőt még csak nem is jövő héten. Mától kezdve ugyanis full blast vizsgaszezon indul, kezdve a tizenegyedik évfolyam vizsgájával, aztán jövő héten a kicsik is végig tételekből felelnek, miközben péntek-szombat emelt érettségi. Meanwhile az ezer tanítvány mellé a gyerekek év végi programjait meg kellene próbálni menedzselni (ezt így írják???), kezdve a fiatalember emelt szintes vizsgáitól, a rendes érettségijén át, a leányka ilyen-olyan év végi fogalmam sincs mi minden programjáig.  Nem nagyon van üresedés a naptárban. Ami van, azt kitöltik a baráti programok, meg a POSzT.
Tegnap óta a városban (ezt elsőre úgy írtam most, hogy vározsban, na tessék, Catcher in the Rye) állomásozik Beowulf egy osztálynyi kamasszal, úgyhogy ma délután feltétlenül megtekintünk egy napos teraszt, mégiscsak a mediterrán hangulatok városa ez itt vagy mi a fene. Este vacsoracsata. A kettő közt el kellene vinnem a laptopot szervizbe, mert most már gyakorlatilag csak a konyhaasztalon nem omlik össze (a laptopot is a hasán keresztül lehetne megfogni, gondolom, ha lenne hasa), és be kell vásárolnom egész hétvégére, mert holnap íjászverseny és színház. Fasza, hogy nincsenek nyitva a boltok vasárnap, de tényleg. Kellene ilyenkor egy kormányzati segélyvonal, amit fel lehetne hívni, hogy jöjjenek már ki baszki, és vásároljanak be helyettem, mert én sajnos nem érek rá. Ja, gondolom a keresztény polgári családokban az anya nem egyedül neveli a gyerekeit, vagy nincs programja szombaton (bár az íjászkodás azért ...), és depláne nem járnak színházba.
A mai vizsgától egyébként Monthy Pythoni magasságokat várok. Nyilván mármint hogy a mi részünkről, és ami a humort illeti. Egyébként sajnos az idei az első csoport sok év óta az életemben, akik gyakorlatilag semmit nem tudnak, de legalább nem is érdekli őket.
Más. Tegnap találkoztam a muzeoesztétával a projekt miatt. Azt hittem róla, hogy muzeológus, de kiderült, hogy esztéta. Érdekes beszélgetés volt, mert egyrészt rendkívül okos, meg tájékozott, és érdekes dolgokról is beszélt, de így elsőre borderline hímsovinisztának tűnt (vagy csak nem szokott emberekkel beszélgetni), és sajnos a projekt szempontjából nem nagyon használható a tudása. Maradunk a helytörténeti szálnál. Írjak majd százhúsz emailt valamelyik éjjel.
Más nincs. Jó lenne, ha kicsit melegebb lenne, de mindegy, ezt most felkészülésnek tekintem Izlandra. Ja, és frissítsem a telefonomon lakó zenéket, mert már kívülről tudom őket. Valamikor. Ez az univerzális idő. Mindent valamikor csinálok.
Valamikor, egy élettel ezelőtt, voltam Párizsban is. Azóta elkezdtem hasonlítani a Szajna parton sétáló nőhöz. Inkább legyen zene.