Törött

"Ha valaki az ünnep örömében nem adja meg a Szentnek járó részt, azt a gyűlöletes gonosz szemű Sátán megvádolja és elviszi a világból, és körbe-körbe forgatja. Az Ő része az, ha jót teszünk a szegényekkel, ki-ki a tehetsége szerint. Mert ezeken a napokon a Szent, áldott legyen, leszáll az égből, és utánanéz a törött edényeinek. Benéz hozzájuk, és látja, hogy nincs okuk a boldogságra, elbúsul és visszatér, hogy elpusztítsa a világot. (...) Nem érti az emberiség, hogy a világot a Kegyelem alapzatára állítottam?"

Zohár

Ez a világ nem jól van berendezve. és ha hiszünk Istenben, ha nem, aligha maradhat kétségünk afelől, hogy az út, amin járunk, a pusztulásba visz. Nyugtalan az ember. Nyugtalan, mert nem tesz eleget a kegyelem parancsának; nem tesz eleget azokért, akik szegények. A szegény törött edény, írja a Zsoltárok könyve, és szegénységen nem csak az anyagi javak hiányát értjük. Értjük rajta a testben vagy lélekben megtört embert is, aki arra vár, hogy kézen fogja valaki, hogy átsegítsük a hídon, hogy újra része lehessen a világnak, ami kivetette magából.

Nem tudom a segítség hiányát mivel magyarázni. Olyan világban élünk, ahol a pénz uralkodik rajtunk, ahol a kényelem, a sötét tudatlanságban lakó kegyetlenség napi gyakorlatunkká lett. 

Tegnap a diákjaim, sőt a saját főnököm is azt mondta, ebben a világban a pénz motivál embereket arra, hogy tegyék a dolgukat. A diákjaim szerint az anyagi javak, a pénz vagy a pénzben mérhető, pénzért megvehető jutalom motiválja őket tanulásra, a főnököm pedig egy új, teljes egészében nonprofit, csupán önkéntes munkára alapuló projektötlet láttán egyszerűen tudomást sem vett arról, a projekt céljai között nem a pénzszerzés, hanem a társadalmi felelősségvállalás erősítése szerepelt. Szerinte ehhez vállalkozást kell kapcsolni. Sírni szerettem volna.

Nincs értelme a léleknek ebben a világban, mert az anyagi világ idegen a lélektől,  nem tudja azt megtámasztani, nem tudja azt ebben a világban megtartani. Nem csoda, hogy az örömtelen ember örömtelen is marad, ha csak az anyagban kutat megváltás után. Innen nem vezet út felfelé, a létrafokon megcsúszik a sáros csizma. Kár, hogy ezt sem látjuk mindig. Talán ha több időt töltenénk a törött edények között, ha nem fordítanánk el a fejünket mindentől, ami nem egész, közelebb jutnánk ahhoz, amit életnek nevez a Teremtő.
Segítség! Ezt kellene kiabálnunk. De nem úgy, hogy mi szorulunk segítségre, hanem úgy, hogy itt van, gyere ide, majd én segítek neked.
Idealistának tartják azt az embert, aki ma pénz nélkül akar boldogulni, pedig az a teljes, aki ad, és az az egész, aki széttördeli önmagát, hogy saját életének darabjaival pótolja ki az utcán alvó, a kukából evő, kórházak folyosóinak félreeső szegletében síró, szeretetlen családokban nevelkedő törött edényeket. Aki csak magának szel a kenyérből, annak a szájában megkeseredik a falat. Aki a pénzét számolja este, azt démonok látogatják éjszaka. Aki nem ad, annak a lelkét kiöli a kegyelem hiánya, aki nem segít, az nyomtalanul porlik majd el a harag napján, és az emlékét nem őrzi meg a Mindenség. Ezt mondja minden Írás.

Szóbeli melléklet ITT.