Fejlesztési Terv

Fejlesztési Terv 1.0

Az alábbi fejlesztési terv szükségessége a minap átvett tanulói értékelések láttán szinte azonnal megfogalmazódott jeles kollégám Gofri (születési neve: Gofri, vércsoport: A erhápozitív) és önnön énmagam (Marla Biedermann-Jones születési neve: Biedermann Izabella vércsoport nulla erhánegatív vö. életünket és vérünket a közoktatásért) kebelében, hiszen mindketten nagy szükségét látjuk annak, hogy önismeretileg felnőjünk mind a NER, mind az éppen minket fenntartó hivatal (továbbá csak mint Hivatal) csudálatos és nemzetileg is megalapozott pedagógusképéhez.

1. fejlesztendő pont: grafikonok értelmezése

Problémaleírás: Mi eddig úgy gondoltuk, tudunk grafikonokat értelmezni, de nem. Azzal a téveszmével éltük le az életünket eddig (de ne tovább!), hogy ha egy egytől ötig tartó skálán a kapott értékelések a 4,3-4,8-es tartományban mozognak, akkor az jó. Mondjuk fejenként tanítunk sok-sok gyereket, akkor azok statisztikailag súlyozottan nem gondolják azt, hogy vészesen szar az, amit csinálunk.

Problémafelvetés: Hát igen, de ugye a diákok szimpátia alapján pontoznak. Szóval aki szimpatikus nekik, azt egy sávban értékelik.

Megoldási terv: Mondjuk annak a statisztikai valószínűsége, hogy minket MINDEN tanítványunk kedvel, bármennyire is hízelgő az elképzelés, a nullához konvergál, de mindegy, nyilván az énkép-zavar is egy fejlesztendő probléma, mert ezek szerint nem jó tanárok vagyunk, hanem űberkirály spanok. A probléma megoldása érdekében tehát önként vállaljuk, hogy innentől kezdve sutba dobjuk szimpatikus énünket, rendszeresen ordítozunk, és szükség esetén reggelente legalább egy diákot megrugdosunk az épületbe lépve. Őszintén reméljük, hogy ez segít a megfelelő pedagóguskép kialakításában, így a legközelebbi értékelésnél a diákokat nem a szimpátia, hanem a gyűlölet vezérli. (Lásd még vezérlő csillagunk.)

2. fejlesztendő pont: szakmai hozzáértés

Problémaleírás: Mi eddig úgy gondoltuk, értünk a szakmánkhoz, de be kell látnunk, hogy ez nem elég. Sőt sok. Mert a szakmai hozzáértésünket értékelő kérdések esetén tapasztalt különösen is magas pontértékek azt a gyanút keltik, hogy a diák érti azt, amit magyarázunk, tehát az színvonaltalan.

Problémafelvetés: Na akkor nézzük a megjegyzéseket, Biedermann, mert most hirtelen nem tudok belekötni semmibe. Érdekesek az órák. Megszerettette velem a tantárgyát. The best English teacher. :) Nahát, ezt helyesen írta le. Mondjuk ez nem egy bonyolult mondat. Én ennél többet tudok angolul. Jó lenne, ha más tárgyat is tanítana. Ja tényleg, Biedermann, szokjál már le arról, hogy állandóan ezzel a tudjukkikkel kapcsolatos projekteddel foglalkozol. Mert a nevelés bazmeg az nem szakma, az van. És ne akarjál te mindig a toleranciára nevelni. Neveljél, ha már annyira ez a megszállottságod, engedelmességre, meg fegyelemre. Na. Jól megmondtam ezt úgy, hogy a zsidó szót ki sem mondtam. Azért ismerd el, nagyon ott vagyok ebben az értékelésben. Keményen megmondom, amit.

Megoldási terv: Igen, érezzük mi azt, hogy ez már túlzás. Nem jól veszi az ki magát, ha ilyen kiugróan értünk a szakmához. Persze tudjuk mi, hogy amit mi tanítunk az nem fontos, ezért a jövőben vállaljuk, hogy ezt minden órán el is mondjuk a diákoknak, hogy ők is tisztában legyenek vele, bár értjük a dolgunkat, ezt ki nem szarja le. Vállaljuk továbbá, hogy lehetőség szerint havonta kétszer, de inkább hetente megkorbácsoljuk magunkat Krisztus urunk példájára, mert tuti, hogy el fogjuk felejteni a szaktárgyunk jelentéktelenségét hangsúlyozni, és az is eléggé valószínű, hogy továbbra sem fogunk leszokni a nevelésről, meg az egyéb ilyen alja szakmai törekvéseinkről. 

3. fejlesztendő pont: minden, avagy miért is mi vagyunk mi.

Problémaleírás: Mi azok vagyunk, akik. Emberek. Elég jó tanárok, elég jó szülők, elég jó emberek, eléggé olvasottak, eléggé haladóak, eléggé nem szarunk be a modern dolgoktól, és eléggé érdekelnek minket az emberek, akiket eléggé (jó, vannak napok, amikor egyáltalán nem) szeretünk és tisztelünk. Nem tökéletesek, csak/de elég jók. mert erre törekszünk.

Nem vagyunk viszont kicsinyesek, irigyek, homo- és egyéb fóbok, kisebbségi komplexussal küzdők, utálkozók, féltékenyek, szarrágók, intoleránsak, fasiszták, ostobák, módszertanilag felkészületlenek, és unalmasak.

Problémafelvetés: Hát tényleg, ez egy nagyon szép értékelés, úgyhogy szeptemberre kérek egy fejlesztési tervet. -Mire gondolsz? hogy írjam bele, hogy három perccel korábban indulok órára? - Mondjuk.

Megoldási terv: Nincs. Ezt biztosan nem fogjuk tudni megoldani. Nem leszünk szemetek se a kollégákkal, se a diákokkal. Nem fogunk irigykedni mások szakmai sikereire, nem teszünk keresztbe, nem állunk bosszút a szemétkedésért, nem buktatunk szórakozásból, századszor is elmagyarázzuk a gyereknek, amit nem ért, néha adunk neki kaját vagy pénzt, ha nincs mit enni, és igenis poénkodunk velük a facebookon, meg igényes dolgokat tanítunk nekik, mert ezek vagyunk mi, és ezen nem segít senki és semmi. Amikor erre a pályára jöttünk, ezt vállaltuk. Merugye volt egy eskü is annak idején a diploma mellé, hogy mindig a gyerek érdekében. 

Kiegészítés: Ja igen, és veszek egy kibaszott órát, ami minden csengetés előtt beriaszt, és akkor időben odaérek, mert nyilván pont azon a két percen múlik a munkám minősége. Persze ez azért szerencse is, Biedermann, mert végre bele tudok kötni valamibe, mert mi tudjuk ám, hogy késve indulsz. Van még mit fejlődnöm. Legfeljebb nem várom meg az órájára induló főnökömet.