Apokrif

A frontokkal az Úr tehetetlen. 
Amúgy panaszra nem lehet okunk, talpraesett, jól elboldogul teremtményei közt, csak a fejfájással nem nagyon tud mit kezdeni, mert teremtéskor a nyomáskülönbséggel nem foglalkozott. Hát nem egy Pascal sajnos. Most már mindegy. vigasztalásul megteremtette a kávét és a vasárnapot, amikor szándéka és öröme szerint ágyban lehet maradni, és hülyeségeken lehet filozofálni. Meg nem hülyeségeken is persze, mint például, hogy mi is az Úr szándéka velünk. Meg mi az isteni jutalom.
Szeretek vasárnap reggel sokáig ágyban maradni és átfogó filozófiai rendszereket alkotni a lét morzsáiból. (Vö. Biedermann: Létfilozófiai morzsák - esszékötet.) A ma reggeli fejezet az emberi kapcsolatokról szól. Egész pontosan azt járja körül, hogy minden emberi kapcsolat jutalom, minden emberi kapcsolat ünnep. Jutalom azért, mert a magányos órákban sem felejtjük el, hogy az isteni szándék az öröm, a szeretet, a másik ember elfogadása, és ünnep azért, mert a másikkal töltött órák beteljesítik a világmindenség akaratát. A kirekesztők, a gyűlölködők, a bántók ezért hülyék mind. Ünnep nélküli, szomorú emberek.
Ez egy kinyilatkoztatás, ez az én testamentumom. Apokrif nyilván.
Más. Befejeztem Garaczi könyvét, és nem múlt el rólam a varázslat. Annyi örömet találtam a mondataiban, hogy megint kedvem támadt a sajátjaimhoz. Kár, hogy a kedv mellé nem társul a szorgalom automatikusan. Majd előbb-utóbb persze az is, mert ez is valami kozmikus akarat, hogy vannak, akiknek jól állnak a szavak. Erről mindig Galeano jut eszembe, meg az, hogy nem találni ebben az országban kiadót a könyvnek. Ez egy kicsit szomorú, de hát ki mer ma kommunista szerzőt kiadni. Tényleg kár ezért a szép szövegért. Ha nem lennének jogdíjak a világon, kitenném csak úgy a világnak.
Más. Apróságok. Jól haladok a portugállal, de a mellékjeleket nem tudom megjegyezni. Olyan kis aprók. Viszont nyelvet tanulni instant boldogság, úgyhogy mindenkinek nyelvet kellene tanulni ebben az országban. A másik ilyen instant boldogság a kötés, meg a horgolás, de arról mindig megfeledkezem. Azt  is jó lenne folytatni.
Vencel megvan. Hiányoznak a beszélgetéseink, de tiszteletben kell tartani, ha a másik inkább csöndben akar maradni. Remélem, tavasszal lesz időm meglátogatni.
Más nincs. Nagyon sok a munka, és nagyon kevés az idő mindenre. Tényleg Balira kellene menni. Állítólag ott sokkal kisebb a tennivaló per idő hányados, így a stressz is. Viszont rendkívül magas az egy napra jutó tengeróceán aránya.