Felkészülés

...hogy a halál ne érjen készületlenül.
Birtalan Balázs: Arról hogy meghalok

A ma reggelemet véletlenül egy haldokló szavaival kezdtem. Véletlenül, mert nem ismertem ezt a blogot, csak úgy rátaláltam egy megosztásban, de örülök, hogy ennek a minden bizonnyal érdekes és értelmes embernek az utolsó soraiban olyan bölcsességre találtam, ami az elmúlt napok köznyilatkozásaiból teljességgel hiányzott.
Azt hiszem, a blog szerzőjének egyébként igaza van abban is, hogy az élet többdimenziós dolog, és attól függetlenül az, hogy az ember a mindennapjaiban gyakran éli azt az egy, praktikus dimenziót, amiben a biológiai lét az elsődleges. Ez egyébként nyilván helyes is, csak talán arra kellene odafigyelni még időben, hogy ne ez az egy legyen az egyetlen megélt dimenzió, mert akkor valóban csak a mohóság által vezérelt felszín marad, az meg nem túl sok dologra jó.  (Lásd még a körülöttünk működő felszínes, kirakatországot, ahol a vezetők nagy része pont ilyen kétségbe esett felszínember.)
Az élet bonyolult dolog, hogy mondjak valami durván közhelyeset a ma reggeli kávé mellé, de legalább van időbeli kerete, így az emberek többsége általában rájön arra is, hogy ha csak a mindennapi darálót csinálja, akkor az azért valahogyan mégis kevés. A tárgyak elkopnak, a pénzt elhordják az örökösök, az épületek rommá lesznek.
Leegyszerűsítően hangzik, de olyan egyszerűen lehetne ezt jól csinálni; jónak kellene lenni. És most inkább ne kezdjünk azon vitatkozni, hogy a jóság viszonylagos. A fenét. Ha van univerzális fogalom, akkor a jóság pont az.
Azt mondom, tulajdonképpen tényleg érdemes készülni a halálra. Már nem úgy, hogy azon gondolkodunk, mikor fogunk meghalni, nehogy lemaradjunk a megfelelő mennyiségű önsajnálatról, hanem hogy legyünk tisztában azzal; ez az egész ittlét igenis véges. Érdemes tehát jól csinálni a dolgot, amíg az ember eszénél van. Akkor is, ha mások számára szánalmas az élete. Hála az égnek, nem másoknak éli az ember.
Más. Egyrészt írtam Forgách András könyvéről egy recenziót, amit a Gittegylet oldalán lehet olvasni (KATT), másrészt befejeztem azt a könyvet, amit még Abie ajánlott (A halászó macska uccája), és nagyon időszerűnek találtam. Lásd kivándorlás, emigráns lét, hazaszeretet ésatöbbi. Közben nagyszerűen szórakoztam a kerek mondatokon, meg a magától gördülő szövegen. Milyen másképpen kellett írni a világról nyolcvan évvel ezelőtt...
Más. Ma hetvenegy éve, hogy felszabadult az auschwitzi tábor. Tavaly ilyenkor ott ültem az emlékünnepségen, nem túlélőként nyilván érdemtelenül, de megtisztelve. Nem nagyon lehet mit mondani, az viszont mégis reménnyel tölt el, hogy a diákjaimat érdekli, mi történt, és talán néhányan azt is szeretnék megérteni, miért. Elővigyázatosságból, önvédelemből. És nem azért, mert zsidók vagy nem zsidók, hanem azért, mert minden ember lehet célpont.