Megfigyelési terv

A másik emberre irányuló moccanatlan figyelem. A magát nem zavartató öröm. A megkérdőjelezetlen bizalom. A szándékot nem ismerő odaadás. Valami ilyesmi.
Ez nem szemlélődés, hanem figyelem és koncentráció. Nem hagyom, hogy bármi elvonja a figyelmem arról, ami érdekel: az emberről. Nem a testről, nem a gondolatokról, nem a lélekről, és nem is a szavakról, hanem azon túl valamiről, ami ennél több és kevesebb.
Az ember olyan, mint a kert. Úgy is kell megfigyelni. A reggeli ágak közül előkapaszkodó napot, a délelőtt nyugodt, mégis tevékeny békéjét, az éhes delet, a lusta, álmodozó délutánokat, az elcsendesülő, boldogfáradt estét.
Aki meg akar ismerni valakit, annak napokat kell együtt tölteni a másik emberrel, napokig kell figyelnie, hogyan issza a kávéját, hogyan olvas, hogyan öltözik fel és vetkőzik le, hogyan húzza a cipőjét, hogyan indul útnak, és hogyan érkezik meg.
A megfigyelést természetesen objektíven, előítéletek nélkül, a másikra rácsodálkozva érdemes végezni. Jegyzeteket azonban nem szükséges készíteni.
Persze ez a megfigyelés nem magasles, mégis a legjobb hason fekve csinálni, kávéval a kézben, orrunkra tolt szemüveggel, mosolyogva.