Szükséges és elégséges

Pár napja megint azon gondolkodom, tulajdonképpen mi is a gondolkodás mint készség meglétének szükséges és elégséges feltétele. Ez a problémafelvetés onnan ered, hogy néha az a benyomásom, a körülöttem élő, lélegző emberek egy része teljes mértékben nélkülözi az elvont gondolkodás képességét. És nem, nem csecsemőkről beszélek.
Tegnap megint azon borongtunk egy kávé mellett TSB-vel, hogy vajon szavak és a hozzájuk köthető jelentés és grammatikai tudás nélkül létezhet-e gondolkodás. Tudom, tudjuk, sokféle intelligencia van, képi, érzelmi, szociális ésatöbbi, nem kell mindent szavakba önteni, csak hát ha nem is képes rá az ember, akkor mi van?
Lehet-e szavak nélkül gondolkodni? Nem tudom a választ. Hajlok arra, hogy elvont gondolati műveletek elvégzése szavak nélkül nem lehetséges, mert a gondolkodás mégiscsak dialógus, mégiscsak érvek és ellenérvek rendszere, kategóriák szétválasztása és szintézise. Miből építkezik a gondolat, ha nem szavakból? Mi végre jött volna létre az emberi beszéd, ha nem éppen ezért?
Szavak nélkül nagyon sok dolgot ki tud fejezni az  ember, főleg akkor, ha a kifejezés közvetlenül lehetséges. Akit szeretek, arra rámosolygok, megölelem. Akire haragszom, attól elfordulok. De ha nincs jelen az, akinek mondanivalóm volna, akkor a távolból mégis csak a szavak maradnak.
Ma tizenhét éve, hogy apám reggel felöltözött, cipőt húzott, összeesett az előszobában, és meghalt. Tizenhét éve csak szavakkal tudom azt kifejezni, hogy mennyire hiányzik. Megölelni már nem lehetséges.
Hogy a gondolkodás szükséges és elégséges feltétele hány szó, azt nem tudom. De száznál biztosan több.