Áramlástan

Pont tegnap volt egy éve, hogy a testen átfolyó elektromos áram jótékony hatásáról született bejegyzés, és lám megint hasonló a téma. Lehet, hogy a január az áramlás hónapja.
Go with the flow. (Csíszentmihályi Mihályt is olvasni kellene, de mindegy.) Most egyébként, ebben az új januárban nem elektroterápiára járok, hanem olykor átsétálok TSB-ékhez, és ráfekszem a hangrezonanciás ércsodatevő gyógyeszközükre (magyarul varázscucc). Ez olyan gyógyászati eszköz, ami hanghullámok segítségével javítja a mikroerek keringését. Mikrokeringésjavító. A szavak ereje.
Szóval fekszem az ágyon, kering bennem a vér, ami persze egyébként is kering, és itt az ágyon se kering érezhetően másképp, mégis jó érzés. Teljesen kiváltságos dolog, hogy az ember teste ilyen jól működik, áramlik benne az élet,  jönnek-mennek a tápanyagok, az energia, a folyadék, a nyirok, a vér.
Biztos, hogy minden testnek van zenéje. A karmester a szívverés (tessenek vigyázni a szívekre ezért is), a test többi része: az erek, csatornák billentyűk, ízületek, inak, porcok és kopásaik adják a szimfonikus avagy kamarazenekari, a rockos, esetleg az utcazenei hangzást.
Arra gondoltam reggel ébredés után, milyen jó, hogy az ember szereti a zenét, mert így önmagát is szereti. Biztos, hogy ez a belső zene, ez az áramló mozgás, hullámzás, a világmindenség rendező elve. Ezért is jó a zenészeknek. Saját magukat hagyják itt, ha elmennek. De azért ha lehet, Isten éltesse őket minél tovább. Élükön kedvenc gitárosommal és jóbarátommal.