Téli

Januárban mindig hideg van, meg sötét, meg köd, és reggelre az autókra fagy a bizonytalan, takonyállagú csapadék, a reménytelenség. Szürkeség van és csend, nincs a természetnek zaja, csak a város recseg-ropog, fém karcolódik fémen, a foggal együtt csikorognak a lépcsőházi ajtók. A január olyan hónap, hogy csak meghalni lehet benne, azt is csendben, feltűnés nélkül.
Nem tudom, mi történik a világgal, mert ugyan a naptárba ez a hónap van írva, még sincs január. Reggel sötét van, igen, de ma megint meleg lett, a pékségbe menet madár énekelt a bokorból, hát szerinte sincs január, hajnalban pedig, amikor felkeltem volna, nem a téli nihil, hanem a tavaszi, ígéretes fáradtság kulcsolódott a derekam köré. Aludj még, lesz értelme az életnek, valami szép jön, meglátod - pont ilyeneket szokott tavasszal súgni a fülembe az újjászületésért felelős hormonkommandó.
Nem tudom, milyen hónap van. Talán előmárcius. Az ifjak haja kibontva, forradalmat csinálnának, esetleg gyereket. Én meg csak aludnék leginkább, mert bár túl vagyok a tél sötét és barátságtalan hónapjain, a testem még nem készült fel a napfényre, még kell egy kis idő, még muszáj ágyban maradnom, még nem tudok megmozdulni.
Állítólag hétvégén megint hideg lesz, visszatér a tél. Lehet, hogy egyszerűen csak téli álmot kellene aludni. Ne keltsetek fel az igazi tavaszig.