Egyszerűsítés

Elrepült az idő. Mióta nem írtam ide, lett egy új év, de az idő már csak ilyen, jön és megy.
A régiről, a magunk mögött hagyott évről nem készült összefoglaló, mert ami rossz volt, arról minek megint beszélni, ami meg jó, az maradjon csak meg csendes örömnek.
Nem vagyok jós, így nem tudom megmondani, milyen lesz ez az új év. Se azt, hogy nekem milyen lesz, se azt, hogy másnak. Ha tippelnem kellene, akkor biztosan azt mondanám, hogy a világ és az én szempontomból is nehéz év lesz. Nem örömtelen, de problémákkal teli. Nyilván jobb, ha az ember valamennyire optimista a jövőt illetően, pláne a saját jövőjét illetően, de azért nem árt tisztában lenni a realitásokkal.
Szerintem 2016 a világ történéseit illetően rendkívül nyugtalan év lesz, mert túl sok mindent illetően sodródtunk határhelyzetekbe (politika, környezeti problémák, emberi jogok stb), ahol döntési kényszer van, és ahol legtöbbször, a helyzet szélsőséges volta miatt, jó döntésre már nincs lehetőség.
Az is igaz viszont, hogy az ilyen kényszerhelyzetek  mindig jó dolgokat is hoznak magukkal, rengeteg új dolgot kényszerülünk például megtanulni mind a világról, mind saját magunkról.
Újévi fogadalmaim nincsenek, de céljaim igen. A legfontosabb, hogy sokkal egyszerűbb, lassabb és tudatosabb életet tervezek magamnak idénre, mint tavalyra. Magammal egy kicsit megengedőbb leszek, a munkámmal szemben viszont szigorúbb, mert hajlamos vagyok túl sokat tökölni dolgokon, és halogatni a feladatokat. Ja igen, és tegnaptól portugálul tanulok.
Ezek persze csak irányok, és az a jó bennük, hogy ha nem tud mindent megvalósítani az ember, akkor sincs baj, mert a törekvés a fontos. Hogy legalább volt terv önmagam megjobbítására.
Ma egész reggel Esperanza Spaldingot hallgatok, mert a Müpa oldalán még hétfőig elérhető pár koncert. És most jöttem rá, hogy ez a nő portugálul is énekel. Mindjárt megvan a mai nyelvgyakorlás is, bár nyilván egy kukkot nem értek a szövegből egyelőre. Ezt hívják a módszertanban total immersion-nek.