Jegyzet

Hát, hogy ez milyen egy elcseszett hét volt tulajdonképpen, azt legjobban valószínűleg az világítja meg, hogy majdnem sírva fakadtam ma reggel az örömtől, amikor megláttam, hogy Júniúsék minikoncertje fent van a KEXP-n. Annyira utálom a hideget, de ha egyszer mégis Izlandra költözöm, akkor az valószínűleg miattuk lesz. Tudom, öreg vagyok én már ehhez.
Szoktam várni a tavaszt, de ez a hirtelen jött meleg nyomaszt. Biztos azért, mert a tavasz számomra a gondtalanság szinonimája, csak hát gondtalan napokból nemigen jutott az elmúlt egy évben, és az elkövetkező tízben sem fog.Tudom, más meg haldoklik.
Más. Jövő hétre írnom kell valami teljesen felesleges és érdektelen word dokumentumot. Tegnap jutott eszébe Bridgetnek, kaptunk egy teljességgel használhatatlan mondatot a beszámolóval kapcsolatban. Ma péntek van. Mivel megdöglött az iskolai, hazavihetős laptopom, ezt a munkát a munkahelyemen kellene elvégeznem ma fél három után, mivel addig órám van. Cseregép nincs. Szóval vagy maradnak a tanári leharcolt laptopjai, amik mondjuk fél óra alatt felszívják magukat egy win 97-ig, vagy persze itthon is megírhatom a beszámolót hétvégén, ami a tanárnak amúgy is faszán munkaideje, a saját laptopomon. Na persze akkor nem férek hozzá a statisztikához. Igaz, azt is letölthetném, a pálinkát meg be, és generálhatnék valami szar, szövegszerű betűhalmazt. Mit keresek én ennek a szemétdombnak a közepén?
Amúgy meg határidőt nem kaptunk, szóval mi van, ha csak hétfőn reggel küldöm neki át? Vagy vasárnap éjjel tizenegykor. Semmi. Ő is pont így szokta. Lehet, hogy ideje lenne leszoknunk az eminens diák szerepről.
Ja, más nincs. Elég kevés az örömfaktor, az a helyzet. Amikor a jógaóra a hét fénypontja. Amúgy rájöttem arra is, hogy nem értem az embereket; TSB-t és Mihályt kivéve nagyjából senkit. Mintha ezen a héten japán betűkkel írták volna le a világot. Szar érzés. Idegenség. Egyszer kellene valaki, aki azt mondja, minden rendben lesz. Persze egyszer ezt is mondta már valaki, de sajnos hazudott. Mindegy.