Ámok

Na jó, azt hiszem, itt az ideje egy rövid, heti arbeit összefoglalónak, de ígérem, tényleg csak a legfontosabb momentumokra térek ki.
"Sajnos nehezen és rosszul mennek a dolgok." - mondta Bridget a hét elején, és bizony igaza van. Más kérdés, hogy ha a nehezenről nem is feltétlenül ő tehet, azért elég szépen odatette magát annak érdekében, hogy ha már, akkor rosszul is menjenek a dolgok. Illetve, hogy mi, akik ugyebár az ő munka- és harcostársai vagyunk, szarul érezzük magunkat. Hogy ez a törekvése vajon tudatos-e, vagy sem, arról még viták folynak. Én sem tudom megállapítani, de ez megint az a helyzet, amikor túl vagyunk azon a ponton, amikor ennek még jelentősége lehetne.
Hosszú, unalmas és részletes helyzetértékelés helyett most csak annyit mondok, Bridget rendkívül rossz, szakmailag és emberileg indokolhatatlan döntéseket hozott. Ha szemét vagyok, azt mondom, kicsinyes, ostoba, bosszúvezérelt döntések ezek. Ha empatikus vagyok, akkor belegondolok abba, hogy neki is nehéz az élete, sok a stressz... ja nem, a nagy szart vagyok empatikus. Nem érdekel. A jó hír egyébként az, hogy mindezt nyilván tudja is, ezért az ellenvéleménytől, mint minden antidemokratikus vezető, patologikusan retteg. Mivel nekem meg már gyakorlatilag pont tök mindegy, viszonylag türelmesen elmondtam neki, mi mindent gondolok erről, hogy aztán egy nap gondolkodás után méltó bosszút állhasson rajtam. Hát igen, ez pont olyan infantilis, mint ahogyan hangzik, de azért úgy csinálta, hogy fájjon. (Tudom, biztos hülye vagyok, hogy a barátaim közelében jobban tudok dolgozni, mert jobb a kedvem, meg mert a szellemi közösség is fontos számomra, hiszen ez csak egy munkahely, szólt az indoklás. Neki tegnap ez a bosszú örömet tudott okozni. Ki mit ért az öröm alatt ugye.)
Egyébként a zökkenőmentes tanévkezdés során kiderült, hogy valaki kicsit elfelejtette, hogy kéne takarító céggel szerződni, szóval kéthónapos mocsokra mentünk vissza, de legalább a dologi kiadásokra szánt keretösszeg is nulla forint ebben a pillanatban. Ez persze csak egy aprócska probléma ahhoz képest, hogy maga az egész kupleráj mínusz kétszáz misivel indul. Hát ez van, egy unortodox gazdasági szektorhoz csatlakoztunk,  nem meglepő, ha ez egy unortodox tanév lesz.
"Azt kell sugallni, hogy minden rendben van," - mondta tegnap Bridget még azelőtt, hogy kedvenc főnökétől erre utasítást kapott volna. Erről hirtelen az a film jutott eszembe, ahol valami vasútállomást nem építettek fel, szóval amikor jött a delegáció, akkor csináltak díszlethomlokzatot, hogy az elvtársak meg legyenek elégedve. Na ez pont ilyen. Mindenki tudja, hogy a hazai közoktatás nagyrészt papírmasé, hogy csak ott csavarják be a villanykörtét, ahol az ellenőrök járnak, egyébként meg sötét és hideg van ebben a disznóólban. Ahol meg nincs, ott csak azért van világos és meleg, mert van még néhány elhivatott ember ezen a pályán, akik nem munkahelyként tekintetnek az iskolára.
Nem nyavalygok már sokáig, inkább elmegyek, amint lehet, mert nem tudom tovább belehajtogatni magam ezekbe a hazugságokba, viszont fel vagyok háborodva azon, hogy gondolkodó emberek megalázására komolyabb ellenállás nélkül ilyen jól működő, cinkos gépezetet sikerült néhány év alatt felépíteni. Ettől van hányingerem.
A büntetésen meg túltettem magam. Nagyon dögös (k)örömlakkot kapok egy munkatársamtól fájdalomdíjul.