On this day

Mióta ilyen hőség van, azon gondolkodom, vajon megalapozott volt-e az a gyerekkori álmom, hogy Afrikába utazzak, és ott valami iszonyat híres szabadságharcos és/vagy embermentő orvos legyek. Most már nem vagyok benne biztos, hogy hozzá tudnék szokni ehhez a kilátástalan meleghez, arról nem is beszélve, hogy nem is vagyok orvos.
Amúgy a meleggel való küzdelem nyilván egyéni, ezt is mindenki másképp csinálja. Én a hitre támaszkodom ebben a dologban: hiszem, hogy vége lesz egyszer ennek is, csak megfelelően nagy léptékkel kell szemlélni az univerzum idejét. Mi ez a pár nap az elmúlt évmilliók fényében? Semmi.
Azért, ha ez a forróság marad még évekig, megfontolom a kopaszságot is. Momentán kevés embercsoportot irigylek jobban, mint a kopaszokat. A kopaszság több szempontból is praktikus. Hamar szárad, nem melegíti az embert a sok hajszál, nem kell fésülni (jó az enyémet nem is lehet, de az más), és nem kellene azon morfondírozni, hogy mi legyen az ősz hajszálakkal. Praktikus megoldásnak tűnik.
Na jó, egyelőre nem leszek kopasz, talán múlik a hőség tényleg. Ma még utolsó megpróbáltatásként részt veszünk egy minimum tizenkét órás családom és egyéb állatfajták drámabemutatón. Valami megmagyarázhatatlan nosztalgiától indíttatva anyám öccsének rég nem látott lánya úgy döntött, pont kies szülővárosában megy egyházi nőül az ő szép és szerelmetes német férjéhez. Csodás. A buli Villányban lesz, valami puccos pincészetben, ami ugye azért is praktikus, mert oda le is kell jutni, meg majd vissza, és tényleg jó fejek, meg minden, lesznek buszok, de hát ki tudja, nem pont sokkal előbb lesz-e elegem az egész kényszercsaládi jópofizásból, mint a tajt részeg rokonoknak.
Jó, persze tökre örülök, hogy találkozom pár külhonba szakadt unokatesómmal, vannak köztük aranyosak, meg értelmesek, csak ez a lakodalom ne lenne hozzá. A lakodalom nem a kedvenc műfajom, azt hiszem. Meg hát minálunk ez nem a nagy egymásra borulások, hanem a nagy összeveszések ideje.
Bár lesz hivatalos fotós, azon gondolkodom, érdemes lenne-e gépet vinni. Az mindig jól jön, ha halálosan unja magát az ember. De hátha nem unom majd magam. Na jó, ennek a valószínűsége elég kicsi.
Más nincs. Tök jó lenne, ha legalább a zene normális lenne, de elfelejtettem, mit mondott a nagybátyám, kik fognak zenélni. Tényleg, és rá se fogok gyújtani, ami pedig kiváló unaloműző tud lenni. Na jó, megnyugszom. ne pörögjük ezt túl. Végül is egy pincészetben leszünk. Mi baj érhet?
Legyen zene.