Katlannapok1.1

Tegnap, mindenféle családi és baráti aggódások ellenére (vagy mellett) is, sikerült lejutni az Ördögkatlanra. Mivel a fesztivál jelmondata a "Nem vagyunk normálisak!", ehhez most abszolút tudtam kapcsolódni. De mindenki nyugodjon meg, tök jól vagyok, és nem, nem ugráltam az első sorban a 30Y koncerten.
Az Ördögkatlan egyébként idén is tök jó, a Vylyan Terasz varázslatos, a rozéfröccs hideg, Szív Ernő kiváló író, és kedves ember, bár kissé bizonytalanul nézett rám, de aztán elmosolyodott, és azt mondta, ez a név egészen olyan, mintha Szív Ernő találta volna ki. Hát mit csináljunk, van olyan, hogy az ember tényleg úgy érzi, valaki másnak a fejében létezik csak.
Szív után volt egy értelmezhetetlen táncizé, majd a Santa Driver nevű jazztrió játszott. (Ajánlott!) Később Nagyharsányban az Ibero Hacienda Grilludvarban ettünk és ittunk finomat, nem drága hely, és a pultos lányok nem akadnak fent a diétás igényeken, viszont felismernek, ami azért, lássuk be, kissé zavarba ejtő dolog.
A kellemes belső udvarban sötétedésig beszélgettünk négyesben az élt nagy kérdéseiről, meg hogy el lehet-e, kell-e menekülni innen (értsd: haza, elbaszott élet ésatöbbi), aztán elmentünk meghallgatni Beck Zoliékat, akiket még mindig és talán örökké is a szívemhez szorítok.
Egyébként rohadt meleg volt egész délután, meg 150% páratartalom, de kit érdekel, jó nekünk a Katlanon.