Katlannapok 3.

Hát most akkor retrospektíve a pénteki fesztiválnapról kellene kicsit... , vagyis kelleni nem kell, csak szeretnék.
Azt hiszem, a pénteki napból nekem a Vylyan teraszon Kollár-Klemencz László könyvbemutatója tetszett a legjobban, mármint, ami az aznapi Ördögkatlan rendezvényeket illeti. Jó volt az idő, kellemes volt a felolvasás és a zene is. Pont olyan megnyugtató érzés volt, mint amikor gyerekkoromban apám felolvasott.
A kötetbemutató után átmentünk Palkonyára, hogy meghallgassuk az Örkény Színház esztrád műsorát, de én azt egy kicsit untam, mert tömeg volt és melegem is volt, inkább besétáltunk a pincesorra és ittam egy jéghideg rozé hosszúlépést, és Cseh Tamás dalokat hallgattunk.
A nap élménye viszont nem az esti Besh-o-drom koncert volt, amit vártam, de amiről a késő kezdés miatt (11 helyett fél egy!!!) eljöttünk, hanem Szabó Balázsék koncertje Villányban. Ez egy májusban elmaradt koncert pótlása volt egyébként, nem is tudtam, hogy lesz, csak a Facebook emlékeztetett (natessék). Meggyőződésem, hogy Szabó Balázs az egyik legtehetségesebb és legszimpatikusabb fiatal zenész ma Magyarországon. Mind hangszertechnikailag, mind kreativitását, mind szövegírói képességét tekintve. És emberileg is nagyon szimpatikus volt, pedig azt hittem (nem tudom, miért), hogy nem valami közvetlen ember. Tévedtem.
Estére elfáradtam, tegnap pedig a családi egészségügyi helyzet miatt ki sem mentem. Legalább keretes volt a fesztiválszerkezet.
Összességében véve idén is jól éreztük magunkat, pedig idén talán egy picivel nehezebb volt választani a programokból, mert TSB nagylánya (Ristjana) és az én legkisebb királykisasszonyom is velünk tartott. De vagy mi voltunk nagyon határozottak, vagy nem áll messze az ízlésük a miénktől, mindenesetre nem reklamáltak.
A Gitten lesz fesztiválösszefoglaló, és ha nem emigrálunk időnek előtte, akkor Katlanképek lesznek jövőre is.
Más nincs. A herpeszem szépen nő, és ma délután végre lesz időm olvasni is. A vasárnap egyelőre nem stresszes nap.