Na mindjárt

Visszaszámolunk, ez van. Már csak néhány nap, és itt az új év, az első hétfői munkanap megint. Ilyenkor persze még vannak téveszméink, lásd a pedagógus változtatni képes, mindennapi messianisztikus törekvéseinket add meg nekünk ma, ésatöbbi, de ezek nagyjából a harmadik munkaórában porlanak majd el, amikor is szembesülünk azzal, hogy semmi sem úgy van, ahogy azt július elején az új fenntartó ígérte, hogy semmi sem működik igazán, és hogy újabb megalázó hülyeségekkel terhelik majd a mindennapjainkat az oktatási tárca légkondicionált irodáiban unatkozó öltönyös és kiskosztümös emberek.

Ebben az egészben persze az is szar, hogy nagyjából ma reggelre sikerült úgy ellazulni, hogy kedvem és képességem is lett volna tízig aludni, hogy most lehetne elkezdeni dolgozni olyan feladatokon, amihez kreativitás is kell, meg idő is, és kábé mostanra jutottam oda, hogy kedvem volna igazán nekiállni olvasni meg írni. Ehhez képest hétfőtől jön a stressz, meg a teljesíthetetlen határidők, a natúr hülyeségek, és a rosszindulatú kibaszások sora. Igaz, közben azért jönnek majd lassan a diákok is - ebben a melóban gyakorlatilag az egyetlen motivációs tényező. Meg pár kolléga ofkórsz.

(Azért őszintén kíváncsi vagyok, mi minden érdekes dolgot fogunk hallani az első pár munkanapon, meg az első értekezleten. Biztosan tanulságos posztok fognak születni. )

Más nincs, gyönyörű idő van, pont jó a hőmérséklet, végre rémálmoktól mentesen telt az éjszaka, köszönet érte TSB-nek és BH-nak, akik nagy hangsúlyt fektetnek lelki egyensúlyom és épelmém megőrzésére. Csók mindkettőjüknek.
Tegnap kiolvastam az Éhezők viadalát. Ma legszívesebben elkezdeném a második kötetet, de itt ácsingózik Tompa Andrea kötete, ami recenziós példány, és illene írni róla. Megjegyzem, az Ördögkatlanról sem sikerült még összefoglalót írnom. Valami szóelakadásom van. El kellene engedni ezeket a dolgokat.

Amúgy tegnap már jó sokat nevettünk azon, mi mindent is lenne érdemes majd dalolni a diákjainkkal nap mint nap. Első napra mindenképpen egy Halott Pénz dalt ajánlanánk (Valami van a levegőben). Második napra meg mehetne valami nyárias Welhelló, mert ugye ilyenkor általában még az a téma, hogy ki mire/kire emlékszik. Mondjuk Sopronból.