Csel

Nem nagyon szeretném, hogy fájjon, aztán mégis fáj. Minden reggel úgy ébredek, hogy na majd most, elmúlt, nem lesz itt már, nem fog fájni. Nem is nyitom ki a szemem, figyelem magam, mintha ki lehetne játszani az idegpályákat, mintha lehetne úgy tenni, hogy nem. Az az elképzelésem, ha nem figyelek rá, nem fáj. Aztán fáj. Alattomos állat.

Van egy fájdalom legbelül, és van hozzá, alakult, hogyne, hát teszi a dolgát a test, megfelelni vágyik, egy másik, egy sejtszintű ikerfájdalom. Idegesít. Minél jobban idegesít, annál jobban fáj, mert ahol összerándul az izom, oda nem jut oxigén. 

Paradox dolog ez, mert az oxigén gyorsan ölő méreg. Mit ölünk mivel. Többnyire magukat az élettel. Minden lélegzettel roncsoljuk a testet, csillapítjuk a fájdalmat, amire születésünkkor ítéltettünk. Az embert Isten nevetségesnek teremtette abban az igyekezetében, hogy míg őrá igyekszik hasonlítani, elpusztít mindent. Önmagát legelőször is. 

A fájdalom persze viszonyfogalom. Nincs mértékegysége és nincs mérőszáma. Vannak jobb és vannak rosszabb napok, vannak tompa és éles fájdalmak, mindennaposak és ünnepiek, az elme anesztéziás képességén múlik minden. 

Nem tudom, mit lehet csinálni. Talán ha megbarátkoznék vele, ha elfogadnám végre, hogy hozzám tartozik, hogy ez egy örök társbérlet, akkor kevésbé lennék csalódott. Lehet, hogy így kellene: ébredés után nyújtózni egyet, aztán nem meglepődni, nem megijedni, hogy megint itt van, hanem a szemébe mosolyogni - hát itt vagy, semmi baj, nem örülök, de mindegy, most már te is hozzám tartozol.  

A fizikai fájdalom normális dolog, ezt mondják az orvosok mindig, és azt is, hogy nem kell csillapítani. Lehet, de nem kell, mert ezek jó fájdalmak. Üzenetfélék. Menjek haza és feküdjek le, vagy menjek el sétálni, vagy aludjak többet. Ilyesmiket üzennek. Ha úgy ébredsz, hogy nem fáj semmid, mondta egy orvos barátom nemrég, akkor nagyon valószínű, hogy már nem élsz.

Hát nem tudom, lehet, hogy hülyeség, meg nem bölcs dolog, és nem vagyok összhangban a világmindenséggel, de én már unom a sok fájdalmat. Bassza meg a világmindenség a nagy egyensúlyt. Én csakazért is ki fogom cselezni. Még nem tudom, hogy, de lesznek ötleteim.