Hőhullám

Nem tudom, lehet, hogy a meleg miatt, de hogy mi káosz van emberek fejében, az azért elég tragikus. Vagy vicces. Vagy mindkettő. Ez most nagyrészt egy facebook poszt miatt jutott eszembe, amiben egy nő tök humorosan arról beszélt, milyen csinos, holland férfiakkal volt tele a HÉV, amire aztán hülyébbnél hülyébb kommentek érkeztek pasiktól, kezdve azzal, hogy ilyenek a szingli nők, azon át, hogy ha csak a dugásra gondolnak, akkor majd csak arra is lesznek jók. Na most nem tudom, mi fájt jobban a kommentelőnek, a kockás has említése vagy a srác életkora, de anyám kommentelne ilyeneket, ha lenne facebookja. Nyilván van olyan is, hogy BHF szindróma. Erre is volnának ötleteim, de hagyjuk.
Amúgy az ország pillanatnyilag egy többhetes forró lábvízben ázó hullára emlékeztet (lásd nemzettest), élen a mocskolódó propagandával (beleolvastam anyám újságjába, ezt ne tegyem többé soha), és nem sok épeszű ember jön és megy az utcákon, de ők legalább segítenek azokon, akik szükséget szenvednek. Befejeztem Bryson könyvét, nagyon klassz volt, és rendkívül tanulságos. Különösen az olyan ostobaságok fényében, mint a juj, minket elárasztanak a menekültek. Hát olyan szépen számolnák meg egyszer a kicsi csinovnyikok a lenyúlt pénzeket, mint az országhatárt átlépő menekülteket. És ha még egyszer valakinek a migráns szó kiesik a száján, azt megverem.
Anyám hetvenszer hív fel naponta különböző egészségügyi gondokkal, de hiába kérem, nem jön le hozzám. Nem tudom eldönteni, mi a baja, talán csak nem akar jönni a holnapi nagy családi megmozdulásra. Lagzi lesz ugyanis, anyám meg nem nagyon jön ki a családjával. Kérdezzek rá vagy hagyjam a fenébe? Miért nem mondja simán, hogy szarul van, és otthon akar maradni. Nincs minden embernek megfejtése. Vagy van, csak bonyolult labirintus.
Ahhoz képest, hogy megszerettem a meleget, kurvára unom. Pontosabban egy tengerparton nem unnám, csak itt a betondzsungelben unom. De legalább lassan beköszönt az allergiás időszak is, ami különös szépséget kölcsönöz az évkezdésnek minden augusztusban.
Más nincs, egy svéd krimit olvasok, és Izland továbbra is vonz, különösen mióta megtudtam, hogy ott él a világon a legtöbb író. Tök jó Csak sajnos állást nem találtam még.
Ma meditáltam. Weninger szerint ez az egészség kulcsa. Lehet, hogy így van, de anyám harmadik telefonja után a semmibe tűnik a meditáció eredménye. Weninger anyámról sajnos nem ír semmit. Igaz, a szeretetről igen, az nagyon tanulságos, és szerinte nagyon távol áll az önzéstől. Majd ezen gondolkodjak, ha működőképesek lesznek az agysejtjeim.
Zenét kell hallgatni, szerintem az is az univerzum fontos titkai közé tartozik. Nem tudom, volt-e már a Kéknyúl Hammond Band, de nagyon szeretem, és majd talán eszembe jut róla holnap, mit akartam írni az időről és a térről. Meg kell néznem őket élőben.