23.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is...

A hiten kívül kevés dolog vidámítja a lelket, azt hiszem. Persze hogy a hit mire irányul, mennyiben irracionális vagy racionális (tud a hit racionális lenni? szerintem igen), az más kérdés, mert ezt a szót, mint annyi bonyolult társát elég  sok dologra használják.
Nekem a hit talán elsősorban mindig is bizalom. Nem indokolatlan, támasz nélküli remény, hanem valami, ami két lábbal az ittben gyökerezik, ami nem magyarázott, de magyarázható. A hit, mint a matematika, bennem törvények mentén létezik, bár  ezeket a törvényeket nem mindig értem, és gyakran csak sejtésekre támaszkodom, nem vezetem le a hiten alapuló tételek bizonyítását.
A hit indoklást, magyarázatot nem igénylő, az idők kezdete óta létező bizonyosság. Az én hitem a transzcendenciában gyökerezik, nem evilági hit. Istenre irányul ugyan, mégsem szorítható kategóriák közé. Heisenberg hite. Lehet ezen éppen vitatkozni, de nincs értelme. Nem küzdelem, elengedés. Amikor minden izmod elernyed a hullapózban, az a hit. A hit az, hogy megtart a világ.
Az élet és a halál a hit felől közelítve édestestvérek. Az Úr házában lakozom.

A hit nem old meg problémákat, de mint a Felkent haján végigfolyó szentelt olaj, kisimítja a világ görcseit és gubancait. Nem csak ünnep a hit - néha a mindennapok hirtelen beállt csendjének egyszerű vándora, az ágyra terített, friss, fehér lepedőn végigsimító meleg kéz, a homlokból a hajat kisimító gondos érdeklődés, a csendes, testet csodáló öröm. A hit reggeli felhő,  ébredés utáni mosoly az arcodon, a szabadság füves legelője, és a csendes ösvény, amiből mindenkinek saját jut. Akinek útja van, nem vész el.

Nem félek a gonosztól.