Magaddal

"Te, aki megváltod a megváltásra szorulót; kinek 
legmúlóbb haragja is bitanggá teszi hitem, 
a semmiből jöttél a földre értem, 
ellenségem számos, barátom kevés – 
milyen gyakran találsz rám, Isten, s halsz értem halált? "
Robert Lowell

Most már nem viszel semmit az útra, se zsákot, se pipát, még sört sem, talán csak néhány elnyűtt reggeli képet, meg a hajnali emlékekből összesöpört szavakat, kis kupac örömöt, tengernyi semmit, keserű epehányást, rekedt dohányfüstöt a torokban. Készen állsz. A tested nem köt, könnyű minden csontod, nem húz a földre fáradt izom, a rutinból keringő vér inkább csak emlék, már semmit nem épít és nem bont a máj, a gyomor.

Menni készülsz, ezt az utat nem a porba húzta az Isten ujja, már csak a vékony ín, a gyenge boka érinti a földet, a könnyű fényben elrugaszkodásra készül az angyal.
Nem tudom, itt talállak-e még a földön, de ha igen, vigyél magaddal.