Azkaban

 Hát a csudálatos keddek sorozat következő epizódját tapossuk ma, és V-nek igaza van, kell egy szürke kardigán, sőt nem is egy, hanem legalább három, hogy a rosszkedv különböző fokozatait a kardigán szürkeségének mélységével lehessen illusztratíve kifejezni. (1. megjegyzés: a folyosón leirigyeltem egy nagyon sötét szürke pólót egy tanítványról.)
A nagyon szép és napos szeptemberi reggelnek kicsit ellentmond a világ borzalmasan ostoba állapotja, ami ellen reggel jobb híján csak meleg csokoládépudinggal tudtunk védekezni. (2. megjegyzés: lásd még Dementorok, Azkaban, meneküljünk gyorsan innen stb.)
Tök jó lenne, ha állandó buddhista állapotban tudnék maradni, de asszem ahhoz az kellene, hogy ne olvassak híreket egyáltalán, és valahol Tibetben mossam a padlót naphosszat narancssárga ruciban.
Más. Tegnap protekciós mammográfiás délutánt tartottunk hármasban, baráti cicik egymás után, közben meg megállapítottuk, hogy a feleségével várakozó Beck Zoli továbbra is igen jól néz ki, és hát nyilván jó fej is, hogy elkísér. Utána limonádét ittunk. Kicsit morbid, hogy már orvoshoz is együtt járunk, de nyilván ez a jövő. (3. megjegyzés: És ma mire megyünk? Pajzsmirigy ultrahang vagy vérvétel? Nem tudom, de hova tettük a beutalóinkat?)
Más. Ma Emma repülőgépen száll fölénk, és elhúz Nesbo hazájába. Őszintén remélem, hogy visszatér. Mi lenne a vacsorasatáinkkal, meg a Gyémánt Körrel, ha nem lenne?
Más nincs. Harry Pottert fogok olvasni. Csak kell legyen ebben a nyomorult iskolában is valami titkos ajtó, vagy szárny, vagy lépcső.