Túsz

Hadd ápoljam a panaszkultúrát, írta tegnap Frank, és ezzel abszolút fején találta a szöget, akárcsak a Túszday elnevezéssel. Mert tényleg olyanok néha  a napok, mintha túszul ejtett volna minket az idő, és se Jack Bauer nincs sehol, se nem vagyunk elég hajlékonyak ahhoz, hogy elrágjuk azt a kurva kötelet, amivel a mindennapi valósághoz kötöztek minket.
Egyrészt van ez az iskolai túszdráma, hogy oda vagyunk mind kötözve ehhez a magyar közoktatás nevű süllyedő hajóhoz, és hát nem, igazából se hősiesek nem vagyunk, mint a Titanic zenészei, se tehetetlenek, egyszerűen csak szeretünk tanítani, és azt hisszük, többnyire, hogy a következő nap majd jobb lesz, vagy nem lesz sokkal rosszabb. Nem tudom, hogy hívjam a jelenséget, ez egy amolyan fordított münchausen szindróma, amikor is mindenfélét elhiszünk. Az egyre nagyobb hülyeségeket is. (Én ma például komolyan hiszek abban, hogy ki tudom majd nyomtatni a mai tananyagot. Persze nem.) Megjegyzem, bájos dolog ez, és minden riasztó ostobasága mellett is arról árulkodik, hogy az ember optimista lény.
Aztán ott van a magánéleti túszdráma (vö. már megint ez a depresszió), ami az előzőnél sokkal kevésbé szórakoztató, de amit a beles könyv olvastán (Giulia Engers:Bélügyek) mától a bélbaktériumflórám rendellenes működésének tudok be. Már csak azt nem tudom, mivel kellene etetni a kis dögöket, hogy jobb kedvük legyen. Állítólag aludt tejjel. Hát, oké, csak akkor a laktáz enzimjeim hiánya okoz gondot. Istenem, miért van az, hogy mindig kiderül, az egész élet egy olyan matematikai egyenlet, aminek nincs megoldása a valós élet halmazán. (Biedermann harmadik sejtése.)
Egyébként Lovelace szüleinek igaza volt, a matematikusok nemigen zakkantak meg. Gondolom azért, mert hozzászoktak a megoldhatatlanság fogalmához. Matematikusnak kellett volna mennem. Mindegy. Az élet, tényleg olyan, mint a fizika, meg a szex, van gyakorlati haszna is, de tulajdonképpen nem azért csináljuk. (A mondás eredetije állítólag Feynmantól való, és persze a fizikára vonatkozott, de tuti, hogy az életre is értette. Lehettem volna fizikus is inkább. Vagy kamikáze.)
Más nincs. Nagyon szeretnék sétálni, meg fotózni, helyette ma valami lehetetlen időpontig megbeszéléseken ülök. Reggel főztem spenótot. Valami technológiai hiba folytán úgy fest, mint egy bizonytalan, de élénkzöld  puding. Hajnalban főzni veszélyes.
Mi jöhet még? Legalább a zene legyen jó. A Tides of Man úgy hangzik egy kicsit, mint egy amerikai posztrock (olvastam) bandába oltott Sigúr Ros.