Sör vagy zene

Nem az a sör, hanem a S.Ö.R. mondjuk, és választani is csak részben kellett, de mégis kellett. Ilyen a fesztiválszakma, gyerekek.
Tegnap rosszkedvünk kezdődő telét a vidám yorki fiúkra cseréltük (kaposvári S.Ö.R.), hát tud ez a Vilijem, azt meg kell hagyni, még ha persze a vicc, ez a vicc, nem is ül magyarul sosem. Mondanám, hogy nincs humorunk a diktátorokhoz, de ne rontsuk el a reggelt.
Szóval nehezen, a zuhogó esőben minket hívogató kanapét odahagyva, de mégiscsak elindultunk a Zsolnay fesztiválra, hogy másfél órát sírva röhögjünk a kaposváriak Shakespeare-zanzáján. Bár a szívem fájt egy kicsit a becserélt koncertek miatt, az előadás megérte az áldozatot.
Kicsit kár, hogy este is esett, mert így a Lemon Bucket Orchestra a látogatóközpont visszhangos csarnokába szorult, na de ettől függetlenül is nagyon élvezetes koncertet adtak. Még táncoltunk is egy kicsit. Ez van, az ember nem tudja levetkőzni a sok éves szláv táncházi múltját, úgyhogy csak be kell állni kólózni, ha a Hajde Jano szól.
Ma is megyünk, de ma már szinte csak zenét hallgatni. Meg persze ha marad a napsütés, akkor fotózni is, mert este csak a fényeket sikerült, igaz, azok nagyon szépek.