Tisztesség

Hiába bonyolult a világ, van, ami nagyon egyszerű. Felmentést keresni, mást hibáztatni bonyolult, tisztességesnek lenni egyszerű. Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap koncerten voltunk, és ez egy nagyon tisztességes koncert volt.
Nem volt semmi mű, volt hét kiváló zenész, volt egy költő, és volt pár dal. Tudom, hogy sokan nem kedvelik Kollár-Klemencz László zenéjét vagy éppen azt, ahogy énekel. Ez ízlés kérdése. Ahhoz azonban kétség nem férhet, hogy kiváló zenész, és érzékeny ember. Én a hangját is szeretem, de a tisztességét még annál is jobban.
Nagyra becsülöm a jó zenészeket és a gondolkodó embereket. Tegnap heten voltak a nem túl nagy teremben, és átmuzsikálták a közönséget egy olyan világba, ahol érdemes őszintének lenni, és ahol a sok baj mellett Másik János harmonikája, Bujdosó János gitárjátéka, Kollár-Klemencz hangja vagy éppen Lantos Iván bőgője fontosabb tudott lenni, mint a mindennapokban derékig érő szemét.
Nem tehetek róla, biztos Másik hangja miatt is, de hirtelen úgy éreztem, ez most olyan egyszerű, mint annak idején, amikor Cseh Tamás koncerten ültünk: van a világ, ami szar, és van a zene tisztessége. És mindig az utóbbit érdemes választani.
Más nincs. A mindennapok káoszba és munkába fulladnak. Talán a munkának van értelme. Meg a gyerekeknek. Ezt remélem.