Egy egészen kis világ

Ijesztő módon tegnap kétszer is megkérdezték, jövőre az iskolában fogok-e dolgozni. Na jó, nem így, hanem közvetve. Egyrészt valami KAT-jelölőbizottsági tag odapenderült elém reggel, hogy jelöltetem-e magam, másrészt Bridget hivatott hirtelen önfontosmagához, hogy négyszemközt és bizalmasan megkérdezze, óhajtom-e egy évvel meghosszabbítani a hűségizémet a telefonra. A kis jelölőnőnek azt mondtam, meggondolom, de nap végére sem gondoltam meg, elfelejtettem, ma reggelig kaptam haladékot. Nem tudom, miért nem mondtam mindjárt nemet. Valószínűleg azért, mert még mindig van bennem valami kötelességérzet. Majd ma reggel.
Bridgetnek mondtam, hogy persze, na de ezt nem az iskolára, hanem a telefonra értettem. Reméljük, ő is érti. Persze dehogy érti, miért értene bármit. Évek óta kérjük, hogy a saját diákjainkat hadd vizsgáztassuk magunk, ezt nem bírja megemészteni. Idén az előrehozott vizsgázóimat tették egy másik tanárhoz. De egyelőre nem tudok tiltakozni, mert meg sem beszélte velem. Tudom, kicsinyes dolog, de az a tanár, akinél majd vizsgáznak, amúgy szart se tanít, az enyémek meg majd ott ügyeskednek neki. Hát a fenéket.
Amúgy persze igenis van kötelességérzet bennem, mert ez nagyon fontos. A családom, a barátaim, a tanítványaim, a hazám felé. És kell is, hogy érezze az ember a felelősségét, még akkor is, ha amúgy nem rajta fordul meg a világ kereke.
Tegnap arról beszélgettünk, látszólag kicsi az a boldogság, amink van, közben meg a minden. "Neked silány szám, nékem egy világ." - mondja Éva Lucifernek. Jó, nem én vagyok ilyen művelt nyilván, hanem BH, de Madáchnak igaza van, ezek az egészen kis világok viszik előre az univerzumot. Amennyire nem szerettem, mert nem értettem ezt a darabot, annyira érdekesnek tartom most. Nem is értem, mi a fenének ezt középiskolásoknak tanítani. Sokat kell élni, mire az ember ezeket a sorokat megérti.
Más. Mihálynak nem jó az április eleji hétvége, úgyhogy kénytelenek voltunk eltenni egy héttel későbbre a Teraszt. Komolyan mondom, ha ebbe a tavaszba még egy morzsányi bármi belefér, hát megcsókolom ez első utamba kerülő kéményseprőt.
Egyébként meg a francba az összes hajnali órával. Normális posztot se lehet írni.