Utazás

A kávézaccból jósolt utazás (egészen pontosan a hajócska, a bohóc és az Ó betű) története nem ért véget akkor, amikor úgy tűnt, véget ér (valószínűleg mert egy enyhén félresikerült szív és egy dühös kiskutya is megjelent a zaccban).
Filip Florijan

Florijannak igaza van, az utazások, és az utazásokhoz tartozó történetek, nem ott érnek véget, ahol véget érni látszanak, vagy ahol véget érni logikus volna, mert a szív és a test szalad tovább, mint egy rosszul kalibrált repülőgép. Vagy előbb csapódik a földbe, mint a pilóta várná, meglepődik, azt gondolta, lesz még ötszáz méter, de nem volt, vagy érkezéshez készülve, nem találja a kifutópályát, lejjebb van, mint hitte, aztán csak reménykedhet, hogy elég lesz a maradék kerozin.
Egyáltalán semmi sem ott ér véget az életben, ahol az logikus vagy elvárható volna, és pláne nem akkor, amikor szeretnénk. Hogy András László örökké kedves sorait idézzük: Akkor van vége, amikor vége van. 
Ezzel a gondolattal párhuzamosan azt is meg kell állapítanunk, hogy a legtöbb esetben az sem mindig világos, mikor kezdődnek el a dolgok. Mert az utazások sem ott kezdődnek általában, hogy az ember hajóra, repülőre vagy vonatra száll. Az ember sokszor már évekkel az utazás tényleges megkezdése előtt elindul, mások még abban a pillanatban sem kezdenek utazni, amikor becsatolják magukat az ülésbe.
Az utazóknak sok formája van. Vannak a reménytelen keresők, akiket a nyugtalanság űz egyik helyről a másikra, vannak a soha önmagukban el nem mozdulók, akik bárhol lehetnek, önmaguk belső nyugvópontjától el nem távolodnak, és persze vannak akik egész életükben nem mozdulnak ki szülőhelyükről, mégis bejárják a Földet, no meg persze vannak a vándorok, akiknek tisztük és feladatuk az utazás, mert Isten (vagy bármi önmagukon túlmutató fontosság) mindig máshol számít rájuk. Bármennyire is különbözőek legyenek természetüket, testalkatukat vagy éppen hitüket tekintve az utazók, fontosságukhoz kétség nem férhet.
Az is igaz viszont, hogy az ember, ha tetszik neki, ha nem, valamilyen szempontból mind utazó, aki a Világmindenség Zrt. által szervezett társasutak egyikén vesz részt.  Utastársai hol kellemesek, hol idegesítőek, sokszor erőszakosak, gyermeteg bizalmával visszaélve meglopják, máskor, teljesen váratlanul, barátságukkal vagy szerelmükkel ajándékozzák meg.
Az utazások története végtelen. Az ember pedig, aki ezekben a végtelen történetekben találkozik először az örökkévalósággal, örömmel ismer rá önmagára.