Elébe menni

Közeledik a Nagyhét. Ez most magamtól nem jutott eszembe sajnos, kóbor állat az én lelkem, mint tudjuk, de Gyuri tegnapi levele emlékeztetett. (Új könyve jelent meg a Kairosznál, Szent Ágoston beavató beszédei, ezt kapom magamtól lelki ajándékba.) Pedig fontos hét ez, felkészülés a feltámadásra, a lényegtelen dolgok elengedése, és rátalálás az örömre.
Tudom, nem szokás a kereszténységet, különösen a katolikus egyházat valami örömteli közösségnek tartani, pedig lehetne az. És néha az is, de hát igaz, sokszor elkomolykodják az életet, még ha alapvetően ők sem tartják az örömöt lényegtelennek.
Igen, tudom, a Nagyhét egyik fontos mozzanata a bűnbánat, az elcsendesülés, de ugyanilyen fontos az is, hogy a bűnök megbocsáttatnak. Elengedni a hibákat, elengedni a rosszat, elébe menni az örömnek - fontos, gyakorlásra érdemes tennivalók az életben. Ebben én sem vagyok ügyes, pedig a jóság, a lelki béke, a szeretetre való képesség az örömmel közös úton járnak.
Egy hét múlva Húsvét. Ma elébe megyek az ünnepnek, és örömmel ünneplek.