Színek

Azt hiszem, a barokk zene majdnem olyan jó agybaj ellen, mint a jóga, és igaza van annak, aki az álmokat felépítő egyszerű és elegáns mélybordó bársonynak gondolja el.
Szabadidőmben többnyire barokk zenét hallgatok, és álmodom. Az álmaim egyszerre intenzívek és légiesek, színesek, hívogatóak, bonyolultak, de nem nyugtalanítóak. Egy toronyról álmodtam északon, egyszerre volt múzeum és uszoda, ahol végül nem fürödtem meg, de a ruháimat levettem, szekrénybe akasztottam, úgy mentem tovább. A múzeumban szánakozva néztek rám a pult mögül a nők, eltévedtem nyilván, ez itt egy olyan múzeum, mondták, és a kiirtott emberek ezreire gondoltak. Szerettem volna megtalálni a kabátom, de indulni kellett, autóval vittek havas tájakon, visszafordulni nem volt lehetséges. Greenaway jutott eszembe. Színekbe fojtva. Ez is lehetne egy cím.
Talán ha az ember elég sok barokk zenét hallgat, akkor az álmait is jobban érti, mert mindkettőnek az örökkévalóság az otthona..