Keringéstan

Ér (forrás: Franklin Institute)

Hiába fátyolos még márciusban a fény, már fény van, nem hagy aludni a reggel. Csúfolódik velem a természet, reménytelinek mutatja magát. Egyszerre szűzlány és ribanc a tavasz.
Megváltás nélkülinek tűnik az idei húsvételő. Se Jézus feltámadása nem értelmezhető a világ mai állása szerint, se a halála. Már azt sem zárhatjuk ki, hogy Jézus egy sarki kocsmában füvezik és/vagy pálinkázik, miközben a kormányt szidja.
Közben (meanwhile) a testemben harcol egymással az élet és a halál, izgalmas meccs, nézők nincsenek. Erre nem volt Eu-s pályázat. A sejtek maroknyi, eltökélt csoportja a március szó hallatán mozgolódni kezd, életszabadcsapatok alakulnak, keresik a kitörési lehetőséget. Az erekben, mint a fákban, újraindul a keringés, és hiába tiltakoznak a szövetek, e depressziótól ölelt kis hátország. A feltámadás az élet. A test feltámadása.
Reggelente a hiábavalóság az első gondolatom. Ezek szerint az agyba még nem jutottak el a tavaszi nedvek, még nem működik a lokális anesztézia, a tavaszmolekulák egyelőre csak a törzs akadálypályáinál tartanak, ez a kilences pálya, nekem itt is hét életem van, drága, nem adom fel olyan könnyen. A törzs keringésén a nyújtózás segít a legjobban; kora reggel, meztelenül. Ne legyen semmi, amiben elakad az az oxitocin. Eddig rendben is volnánk.
A torkom viszont aggaszt. Az elmúlt napokban komoly ellenállási góc alakult ki ezen a ponton. A kilátástalanság érős hídfőállást épített ki, nem engedi át senkit és semmit. Ha a test felől nem, honnan az utánpótlás? Csak odaföntről, erre jutottam, úgyhogy ideje lesz elbeszélgetni a főnökkel. Talán ha megzsarolom. Ha nem tér jobb belátásra, nem kap enni. Ne játsszuk már itt a nagy független elmeköztársaságot. Ez itt a United Body, nem valami partizánakció.
Tavasz van végtére is, nem lehet ilyenkor belehalni az életbe, próbálok higgadtan érvelni. Hagyjuk a hisztériát novemberre, ha kérhetem, és tessenek szívesek a sejtek egymással együttműködve végre lehetőséget biztosítani az öröm áthaladására. Nincs itt semmi látnivaló, pár elhullott sejt, nem fontos, tessenek most már továbbhaladni.