100 napos karácsony

Azt hiszem, nekem leginkább az tetszik a Hannukában, hogy kellőképpen hosszú. A hosszú ünnepeknek ugyanis megvan az a nagy előnye, hogy a pénzen vehető ajándékokról (mert hát kinek volna pénze minden napra ajándékot venni, pláne amikor az ajándékoknak manapság sokszor van valami minimumértéke, az olcsó, gondolom, nemigen vehető ajándékszába) az együttlétre helyeződik a hangsúly; a beszélgetésekre, az örömre, a játékra, a közös főzésre, takarításra, akár az ajándékkészítésre, arra, ami az ünnepben mindig is a legszebb: az egymásnak ajándékozott időre.
Ma reggel eszembe jutott Sharon Jones 100 days, 100 nights című dala, meg az is, tavaly milyen vidáman énekelt a Tiny Desk Concert felvételén karácsonyi dalokat, és arra gondoltam, idén 100 napos karácsonyt tartok. Kicsit unortodox, értem én, de egyébként semmi esélyem nem volna arra, hogy mindenkivel együtt tudjak ünnepelni.
El is kezdtük ezt a hosszú ünnepet tegnap este Emmával, TSB-vel és legkedvesebb könyvtáros barátnőnkkel. Szép és békés este volt, ettünk, beszélgettünk, ittunk. Szerettük egymást.  Szóval én úgy veszem, hogy tegnaptól most akkor 100 napig karácsony van.
Azt, hogy ez pontosan meddig tart majd, most nem tudom kiszámolni, de az biztos, hogy sok minden belefér 100 napba. Sok szeretet és öröm, ölelés és együtt töltött perc, meg persze sok szép történet, sok szép kép, és legalább száz szép élmény.
Remélem, ebben a száz napban tényleg mindenkivel sikerül együtt lennem, akit szeretek, és akikkel szívesen ünneplem meg az életet.