Elemzés

Nem, nem én fogok elemezni, csak azon gondolkodtam, hogy mi mindent fognak nekem majd most elmagyarázni az elkövetkező néhány napban a szakmámhoz nem értők arról, hogy ez hogy is van. Meg főleg, hogy miért.
Nem nagyon várok értő elemzést, nyilván két dolog fog kiderülni: 1. minden nagyon jól van úgy, ahogy van. 2. én tehetek mindenről. Persze tulajdonképpen mindkettő igaz, mert egyrészt ha nem a gondolkodó ember a cél, akkor ez így most egy jó irány, másrészt meg, hát az asztalra csaphatnék, elküldhetnék mindenkit a picsába, és elmehetnék boldog takarítónőnek valahová, hiszen az is lehet, hogy az oktatási tárca vezetőinek egyszerűen csak nem tűnt fel, hogy baj van. Viszont nincs baj, mert ez egy liberálisok által sorospénzelt mérés, amiben nem mérik a jókeresztény értékeket ugye.
Egyébként az eredmények nem leptek meg, pont ez a napi tapasztalatom. Amikor két éve (kb.) azt mondtam Bridgetnek, kellene nekünk ezzel az értő olvasás hiányával foglalkozni, menjünk és nézzük meg a tanodákat, akkor undorodva húzta el a száját, hogy minek. Hát ja, de tényleg minek is?!
Az ostobaság vírusként terjed, gondolom az emberi kapcsolatok hálózatos volta miatt. Csak azt nem tudom, mivel oltsunk ellene, ha nem a szóval? Ha már majd senki nem tud olvasni, akkor visszatér a vándorprédikátorok kora? Édes Istenem!
Más. Tegnap voltam jógán, fantasztikus volt, de estére úgy éreztem, valami játékos kedvű óriás combtőből kitépte mindkét lábam. Ugyanakkor sokkal kevésbé fájt a térdem. A nagyobb fájdalom előnye, hogy eltakar más, kisebb fájdalmakat. Bennem bújócskáznak az ilyen-olyan fájdalmak. Akit megtalálnak, kiütik, rászámolnak. Kegyetlen gyerekek.
Azt olvastam egy rendkívül megbízható internetes tesztben ma reggel, hogy örökre egyedülálló maradok. Már nyilván nem a szó dicséret, hanem párkapcsolati értelmében. Hát nem kellemes erre gondolni, de elég nagy a valószínűsége, hogy ez valóban így lesz. Egyelőre magam sem értem, miért, hiszen alapjában véve barátságos ember vagyok, de biztos van ennek is valami megfejtése. Mondjuk a függőleges nyolcnál.
Más. Próbálom gyakorolni az elcsendesedést, meg a magamra figyelést, de kicsit nehezen megy, mert mintha minden nap újabb és újabb feladatok landolnának az asztalomon. Ettől, meg nyilván a saját magam lustaságától (tehetetlenségétől stb.) is, egyre idegesebb leszek. Csak nézem a gyülekező dolgozathalmokat, és nem csinálok velük semmit. Várom, hogy a csúf dolgozathernyókból bebábozódás után, végre szépséges szabadságpillangók legyenek. Kár, hogy nincs kandallóm, akkor begyújthatnék velük. Hogy ég százhúsz dolgozat? Szivárványszínben?
Más nincs. Az íróasztalt nem lehet szétszedni. Továbbra is kerülgetem, bár lehet, hogy kidobom az ablakon. Ma nincs bennem semmi kecsesség, csak indulat.