A lehetségesekről

Szinte biztos vagyok benne, hogy nincs olyan tudományág, ami kizárólag a lehetséges dolgokkal foglalkozna, erre még a fikció is csak ritkán hajlandó, hiába, hogy a szavakban mindig benne lakik az édes lehetséges, ahogy Darvasi írta. Az embert, úgy tűnik, inkább érdekli a lehetetlen. Különös.
TSB mondta tegnap a telefonban, hogy idén nem nagyon sikerült ráhangolódnia az ünnepre, de másnál is olvastam, hogy az ünnepnap inkább kizökkent, inkább kellemetlen, mert a napi rutint felülírva lehetetlen elvárásokat teremt.
Persze nem az ünnep teremt elvárásokat, mi magunk tesszük ezt, és ettől növesztjük az ünnepek köré egy lehetetlen világ törékeny burkát. Mindig mindenkit szeretni, mindig mindennek örülni, mindig mindenkinek megfelelni egyszerűen nem lehetséges. Lehetséges ellenben egy csomó minden más: lehetséges egy kicsit lazítani, a mindennapok tennivalói mellé apró örömöket bepréselni, és főleg lehetséges sétálni. Az ünnepnapoknak talán nincs is más értelmük, mint a séta.
Mivel ismerem magam, tudom, hogy napokig lazítani, nem dolgozni, nem szorongani határidős feladatok miatt számomra lehetetlen. Nem haragszom magamra, csak próbálok néhány órára megszabadulni terhektől.
Ha minden jól megy, ma délután sétálni megyek. Egyelőre ennek a lehetséges világnak örülök. Nekem ez az ünnep.