Keddi

Még csak kedd van, de határozottan úgy érzem, Belgium feltétlenül jó úticél lenne. Vagy laticel. Ezeket a szavakat nem tudom leírni persze, de szerintem mindegy is. Ez a szövegszerkesztő mindent alápirosozik. (Ezt is.)
Na szóval kedd van, a legkisebbik valami heves vírussal itthon taknyoz és köhög, én meg megpróbálok ellenállni. Ráolvasok magamra. Illetve csak olvasnék, mert valahogy a könyvig nem jutok el. Az utóbbi hetekben a könyvekhez való viszonyomat a felhalmozás szóval tudnám leírni. Azt hiszem, az a taktika, hogy halmozok, halmozok, aztán betakarózom a halommal és márciusig elő sem mászom.
Más. Ma reggel levelet kaptam (lájf). Bridget tegnap este még odaült a kis billentyűzetéhez, és az okos fejecskéjével megalkotott egy körímélt. Ennek három fontos pontja volt: 1. amit mára beszéltünk meg, az ma lesz, ahogy megbeszéltük (amúgy nem, mert egy órával korábban lesz, de ki nem szarja le), 2. aki volt egy ilyen cuccoson a közismereti tárgyak érettségijével kapcsolatban, mára készítsen erről egy rövid beszámolót (két szóra gondoltam a magam részéről, amit nagyon röviden is le lehet írni, és ami belefér a mai munkaidőmbe is: b+), 3. ejnye-ejnye, elmúlt a határidő, persze akinek nem inge, az ne (vajon Gofri hány hét után kapott választ a levelére, amit szeptember elején írt neki?). Ilyenek.
Elég baj az, hogy így működik minden, ahogy, de hogy ehhez még az is van, hogy időt kell vele eltöltenem, az borzalmas. A munkahelyi karácsony szervezése is megérne egy Coelhó Jánost. Ami engem illet, igyekszem magam mindentől távol tartani (apages satanas). Gyógyteát iszom, mosolygok az emberekre, és hagyom a picsába a hétre tervezett dolgozatok kilencven százalékát. Legyen békesség köztünk, erre gondolok, ezért vannak emberek, akikhez nem szólok.
Más nincs, ma még sokat dolgozom, de a hét második fele az örömé. Bejelentkeztem masszázsra is, és csak eljutunk majd sétálni valamikor.