Összefoglalás

Nem sok van vissza ebből az évből, meg vannak már öregedve a napok. A két ünnep közt mint egy nyugdíjas otthonban, úgy mozgok, minden mozdulat nehéz, minden munka dupla erőfeszítés. Félnapok, így hívom őket. Nem nagyon jók semmire.
Kedvem se nagyon van, hiába süt a nap, a testem lelassult, többnyire csak aludni vágyom.
Szoktam gondolkodni a szilveszteri mulatságon, hogy mit ünneplünk olyan nagyon, amikor az új évről még nem tudunk semmit. Nyilván inkább azt, hogy túléltük az előzőt. Ennek se sok értelme van.
Jövőre ötven éves leszek. Egy fél évszázad. Jó lenne nem pánikba esni. Azt érzem egyébként, hogy öregszem, hogy van az éveknek súlya, de hogy ötven? Hova tűnt el ennyi idő? Hiszen még sírós gyerek vagyok, szerelmes kamasz, tetterős fiatal nő. Tényleg eliszkolnak az évek. Meg is kell halni majd, ez is eszembe jut gyakran, pedig kár lesz értem. Nem mondom, hogy velem csak nyert a világ, de azért rosszul sem járt, mert nem vagyok gonosz ember.
Reggel gondolkodtam kicsit, és arra jutottam, tényleg szép év volt ez a 2016. Rengeteg rossz dolog történt, sokan meghaltak olyanok, akiket szerettem, de senki a közvetlen közelemben. Nem voltunk nagyon betegek, nem éheztünk, és gyakran találtunk alkalmat az örömre.
Ha a Mindenható tényleg számolja  a nők könnyeit, akkor idén adtam neki munkát bőven, de ez nem baj. Sírni egészséges dolog, és sokkal olcsóbb, mint egy terápia. Persze tényleg sok a nehézség, a macera, a munkahelyi és a világ dolgai miatt megtapasztalt frusztráció, és igen, meglehetősen kilátástalan körülmények között élek, mégis boldog és elégedett ember vagyok. Szép dolgok történnek velem, szeretet vesz körül, csodálatos emberek barátságával vagyok minden nap gazdagabb, és nem veszítettem el a szeretet képességét. Szeretek élni. Sőt, élni szeretek a legjobban.
Most ezt a posztot tekintem évösszefoglalásnak, mert nincs türelmem visszaolvasni egy évnyi önmagam. És úgyis ide lyukadnék ki.
Ami az új évet illeti, 2017 szerintem jó év lesz. Ezt a gondolatomat természetesen nem alapozom semmire, és már a második munkanapomon valószínűleg ennek a szöges ellentétét fogom gondolni, de az se baj. Azért persze nem ártana, ha ebben az új évben végre találnék egy jobb állást magamnak, és elutaznék a tengerhez.