Wonderland

A karácsonyra nincs recept. Mint ahogy a jó halászlére vagy beiglire sincs univerzális iránymutatás, úgy itt is csak valami alaprecept létezik, aztán a többit ki kell találni, mert ebben az ünnepben is mindenki mást szeret. Van, akinek az étel a fontos (anyukám, ha nincs halászlé, érted, akkor nincs karácsony), más a sütemények illatért van oda, megint másoknak a plafonig érő fa vagy a családi társasozás, a Home Alone, esetleg az éjféli mise csendes öröme... Nincs univerzálisan jó karácsony, és nincs univerzálisan rossz karácsony sem. Ami az egyik embernek jó, az a másiknak szenvedés, és nyilván mi magunk is változunk évről évre, úgyhogy ami tavaly csoda jó volt, idén talán nem az.
A legjobb volna persze, ha az ember tudna úgy élni, hogy az emberi kapcsolatait az év egyetlen napján se a kényszeresség határozza meg, hanem az öröm, de különösen fontos volna ez karácsonykor. Gondolom én.
Arra gondoltam tegnap, hogy ami gyakran elfelejtődik, az az, hogy az öröm az nem van, az nem evidencia, hanem olyasmi, amit meg kell keresni. Elsősorban önmagunkban. Azt megkeresni, hogy mi minek örülünk, első pillanatban egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Nem mindig könnyű feladat lehámozni a családi tradíciókat, az elvárásokat, a kényszerképzeteket az ünnepről, pedig érdemes, mert alatta ott van a saját örömünk.
Azt kell mondjam, én idénre megtaláltam az örömöt a karácsonyban. Nem a konyhában aszalódtam egész nap, hogy fájós háttal, hulla fáradtan rogyjak a fa elé, hanem kerestem magamnak időt felmenni a varázslatos, fehérbe öltözött hegyre, a főzést átengedtem D-nek, aki a kedvenc koreai kajánkat főzte, vettem egy üveg kiváló vörösbort estére, és szoknyát meg fehér blúzt húztam, mert jólesett. B-től körömfestést kaptam ajándékba (metálnemtommilyen színű vagyok), és a karácsonyra befogadott tesómmmal éjfélig Scrabble-öztünk, meg játszottunk.
Nem mondom, hogy nem volt olyan, aki ne hiányzott volna tegnap este, de az embernek azt is meg kell tanulnia, hogy érdemes tiszteletben tartania mások döntését. Sajnos nem mindenre van befolyásunk a világban. Pedig annyira tudnám ezt a világot szépre csinálni. (Gondolom én.)
Más nincs. Ma én főzök, de csupa olyasmit, ami elfődögél magában. Nem lesz órákig panírozott rántotthusi, lesz viszont sok zöldség, bulgur, meg sajtos hal. Jön végre a nagylány, és őszintén remélem, hogy ma végre nyerek Scrabble-ben.
Holnap a gyerekek nem lesznek itthon, úgyhogy azt találtam ki, hogy a tesómmal kirándulni megyünk. Megmutatom neki a hófehér varázsvilágot a hegyen, és elbeszélgetünk a fákkal egy kicsit, aztán ha jól átfáztunk, hazajövünk és olvasunk, meg alszunk.