Projekt

Vannak ezek a romantikus elképzelések, hogy az otthon független attól, hol lakik az ember, merugye a szeretet, mega verdöhártiz, de azért ez elég gyakran baromság. Mert kell a szeretet is, de hát azért normális helyen lakni se volna kutya. Mondjuk olyan helyen, ahol mindenkinek jut egy szobányi privát tér, ahol nem a tanítványok szájába lógnak a száradó bugyik, és ahol néhány pár elöl hagyott cipő nem jelent forgalmi akadályt. De nem is ez, hanem az ablak. Hogy lenne rendes ablak, amin az ember rálátna valami szépre. Itt szép a látvány, de béna az ablak. Van olyan is, laktam már olyan helyen is, ahol szép volt az ablak, de nem lehetett látni semmit.
Közben persze azt is látom, milyen szégyenletesen sok szegény ember van. A hétvégi osztáson nagyjából kétszáz ember evett. Mind éhesek voltak, mind fáztak, és nyilván ők annak is örülnének, ha lenne rendes fűtésük.
Egyébként elég nehezen bírom az osztást, egyre nehezebben, mert nem érzem azt, hogy valóban segítenénk, hiszen sokkal több hiányzik, mint amennyit mi adni tudunk. Lehet, hogy mégis el kellene mennem a hospice-ba.
Mindenesetre ma arra jutottam, hogy az elkövetkező napokban rendet fogok rakni itthon, hogy legyen egy kis hely végre, és veszek valami karácsonyi anyagot a konyhaablakra, hogy egy kicsit kedvesebb legyen az ablak. Aztán megpróbálom szétszerelni azt az íróasztalt is, amit most már három hete kerülgetek a szobában.
Mint megtudtam, a projektszemlélet szart se használ a nagy problémák megoldásában, de hátha nekem bejön, végtére is most lokálisan próbálok előrébb jutni. A szoba nem lesz nagyobb, de talán a jógaszőnyeget ki lehetne teríteni benne néha.