Sötét és világos

Meglepően sötét reggelre ébredtünk ma mindenféle (de nem minden) értelemben. Az elmúlt napokban a sok munka miatt nemigen volt alkalmam a világ dolgaival törődni, mármint aktuáleseményekre gondolok: hullák a kórházakban, eszement döntések itt-ott ésatöbbi, csak este borult rám némi reáltartalom. Nem volt jó, na.
Ahhoz képest, hogy tegnap szép fényes december lett, ma elég nehezen vánszorog elő a fény a sötétségből. Ez kicsit bosszant. Már alig tudok természetes fényben fotózni, gyakorlatilag nem vagyok a szabadban olyankor. Jó, persze, az ember abból tanul a legtöbbet, amit utál csinálni, de azért nem mondom, hogy nem irigylem Zaphodot, aki ma repcsire ül, és ugyan megáll egy kicsit Tokióban, de legközelebb már egy új-zélandi fényeket fog fotózni. Nem úgy irigylem, hogy irigylem, mert megérdemli, hanem úgy, hogy a fény milyen jó dolog már.
Szóval sötét van, meg elég komoly fáradtság, de mintha használna valamit a vastabletta, mert mintha jobban bírnám a terhelést. az is igaz persze, hogy semmi felesleges dologba nem bonyolódom az iskolában kollegiális és főnöki szinten. Nem kérdezek, nem pattogok, nem keresem az alkalmat, hogy Bridget elé tárjam a problémákat. Mondjuk lehet neki elég, azt hiszem, mert nyomát se látjuk napok óta. Pont nem is hiányzik nagyjából senkinek. (Ez milyen szemét megjegyzés volt.)
Más. Egy kicsit besokalltam a kortárs prózától, ezért Dantéval, meg Gyula szép kis könyvével vigasztalódom, és elkezdtem olvasni egy könyvet a hálózatokról. Nagyon tetszik, se cselekmény, se öldöklés, se nihil. Több tudományos könyvet kell olvassak. Persze Darvasi regényéről majd írok egy rendes (vagy rendetlen) valamit a Gittre még hétvégén. Mondjuk Röhrigről se írtam. Meg mi lett vajon a Krasznahorkai regényről írottakkal? Kérdezzem meg.
Más nincs. Ma kikapcsolódás van, holnap is az lesz. Kicsit kilépek a mindennapokból, mert ünnep lesz és fény. Nem is kell hozzá lámpát gyújtani.