Szabad

Olvasgatom a facebook által jótékonyan előásott egy-, két- és hároméves posztjaimat, és arra jutok, hogy bár látszólag mindig ugyanaz történik velem, a kötelező decemberi inszomnia, a súlyos mizantróp rohamok, a túlterheltség és a millió önként vállalt feladat, a barátságokból fakadó örömök, a közelítő ünnep fénye és mocska, na meg a létezés, az élet teljes súlyú és örökké megismételhetetlen fontossága és értelmetlensége ellenére is rengeteget változott az életem az elmúlt években.
Valószínűleg vannak olyan személyiségvonásaim, melyeken nem vagyok képes változtatni: az önmagam túlterhelésére való hajlam, a munkamánia vagy a túlérzékenység például ilyesmi lehet, de bizonyos dolgokban azért fejlődök. Továbbra sem tudok sokat aludni, de délutánonként néha szundítok egyet. Már tudok nemet mondani terhes feladatokra, és bár nem annyiszor, amennyiszer kellene, igyekszem rendszeresen eljutni jógára. A munkahelyemen nem húzom fel magam olyan sokszor, mint tavaly vagy tavalyelőtt, és prioritásokat állítok fel a feladataimban (ezek persze még nem mindig sikerülnek jól), továbbá vettem magamnak néhány olyan dolgot lelkifurdalás nélkül, aminek csak én örülök: például cikória kávét, meg adventi teát, és még masszíroztatni is elmentem.
Azt hiszem, az elmúlt néhány évben határozottabb lettem, és többet törődöm magammal. Nem mondom, hogy eleget, nem állítom, hogy kipihent ember benyomását keltem másokban, hogy nem szoktam bőgni elkeseredettségemben vagy fáradtságomban, és azt sem, hogy kifogyhatatlan energiával bírok, mégis, rendkívül szerencsés embernek érzem magam, mert szabadon rendelkezem önmagammal és szabadon döntök az életemről. Kétségtelen, hogy a felelősség így minden tekintetben az enyém, hogy nagyon nehéz terheket vettem magamra, és hogy a jövőről nem tudunk semmit (ami nagy szívfájdalmam), de a szabadságnál számomra akkor sincs felemelőbb érzés.
Ha az elmúlt két évben nem álltak volna mellettem a barátaim, ha nem bátorítottak volna, ha nem hittek volna bennem, és ha nem hinnének bennem a mai napig is, most nem lennék boldog és szabad ember. Akkor is boldog, ha rengeteg megoldandó feladatom van ezzel kapcsolatban önmagamon belül, és akkor is szabad, ha rengeteg dolgot nem tehetek meg.
Más. Közeleg a Karácsony, emiatt, meg egyébként is, rendet fogok rakni. Ennek jegyében egy tonna dolgot egyszerűen ki fogok dobni. Mindent, amit nem használok, illetve nem szeretek. Ez az elkövetkező napok projektje. Ezen kívül megírok egy rakás dolgot, ami elmaradásként nyomasztja a lelkem. Biztos vagyok benne, hogy jobban fogom magam érezni ettől.
Más nincs, a meglepetésként rám szakadt két szabadnap csillagászati távlatokat nyújt az ajándékkészítésben. Amúgy meg valami alkoholallergiám van. Egyáltalán nem kívánok inni semmit, csak gyógyteát meg kávét, meg ilyesmiket. Száraz december vagy mi.