Törékeny

Törékeny tisztára fújta a várost a szél az elmúlt napokban, de olyan kitartóan, mintha a világmindenség léte függne tőle. Arra gondolok, most nyílegyenesre vágna a szike minden életet; senkinek nem maradna köze senkihez. Nem maradt a világban semmi gyengédség mára. Ami tegnap kedves csilingelés volt, mára elviselhetetlen zaj.
Fáj a fejem ettől a kíméletlen kitartástól. Pedig éjjel BH kedves nővérektől tanult emlékeket is törlő gyógymódjával aludtam el a megfázás ellen: meleg tej pálinkával. Nem is maradt az álmokból semmi, csak az ezüst csillogás, csak a tompa idő.
Szép volt tegnap a séta, kedves az ajándék idő. Jó, hogy mostanában sokat sétálok, mert a természetes fény a boldogság fele. Most már csak a tavasz hiányzik. Karácsony előtt egyébként még örültem a jégvilágnak, de mostanra valahogy elment a kedvem a téltől. Az is lehet persze, hogy csak a sok munka, meg a sok határidő nyomaszt.
Más amúgy nincs, fogy a semmittevéssel tölthető reggelek száma, és lassan itt az új év. Biztos jó volna szép akkurátusan végignézni az elmúlt évet, de nincs hozzá kedvem. Most úgy érzem, jó évem volt, kár lenne, ha kiderülne, nem is.
Ma színházba megyünk TSB-vel, valami nyomasztó darabra, hát én se vagyok normális, de előtte még találkozunk Mihállyal egy kis karácsonyozásra, kávézásra, beszélgetésre. Kíváncsian várom. Olyan ritkán találkozunk ráérősen, hogy nem tudom megítélni, eltávolodtunk-e egymástól. Azt remélem, nem.
Hogy hova megyek szilveszterkor, fogalmam sincs. Valószínűleg sehova. Kellene aznap estére valami jó kis skandináv krimi, komolyan mondom, botrány, hogy még egyet sem olvastam ebben a szünetben.
Közben megjött Zaphod Új-Zélandról, és elhozta a kavicsom, Sir Artemon pedig vidékre látogat az új év első napjaiban. Nem csak miattuk, hanem mások miatt is ígéretesnek tűnik a január. Talán nem is lesz olyan félelmetes ez az új év.
Juteszembe, kint van a Taligásról írt szöveg a Gittegylet oldalán. KATT, ha szívesen elolvasnád.