Évvégi

Vicces, ahogy az ember kitalálta, összerendezi az időt percekké, napokká és évekké, hogy aztán saját elmúlását akkurátusan nyomon követhesse. Na mindegy. Ez az év utolsó napja.
Mára megbetegedtem. BH szerint kijött rajtam a 16-os év, de ezzel nem értek egyet, mert 16 nem volt rossz év. A tegnap esti fülzúgás valami fertőzés kísérője lehet, mert a szemfájdalmam mellé fülfájást hozott a hajnal. Gyógyszerek, vitamin, orrmosás, bioptron lámpa. A fülzúgás kitartó. Esetleg apró manók bekapcsolva felejtették a porszívót a koponyámban. (Mondjuk, ha zenét hallgatok, akkor egy kicsit jobb.)
Nem tudom, mi legyen, mert délután beszélgetni ígérkeztem, de nem akarok megfertőzni senkit. Azt se tudom, lesz-e erőm kikelni az ágyból, pedig jó volna, mert ahogy itt fekszem, úgy érzem, egy elefánt telepedett rám. Gyerekkoromban akkor fájtak a csontjaim, amikor nőttem. Azt képzelem, most is növök, hosszában szeretnék, nem keresztben.
Utálok betegnek lenni amúgy, mert betegen nem tudok dolgozni, pedig muszáj volna befejeznem az absztraktot, amihez muszáj volna még olvasnom, és muszáj lenne még egy határidős dolognak a végére járnom. De ha fáj valami, akkor nem tudok fegyelmezetten gondolkodni.
Más nincs, álmos vagyok, és remélem, délutánra meggyógyulok. Kat Edmondson meg énekel. Akkor nem hallom, a porszívózást a fejemben.