Kivárom

Láttam egy fura írást valahol. Egy elkeseredett ember azt írta, hogy ha túl sokan szavaznak nemmel ezen a népszavazáson, ő elhagyja az  országot.
Egyrészt persze sajnálom, hogy így van, másrészt meg nem nagyon értem, mi volna meglepő egy érvényes népszavazáson. Évek óta kilátástalan helyzetben lévő emberek nagy tömegét hergeli a milliárdokkal dotált kormánypropaganda, és lássuk be, bármennyire is szánalmasak az érvek, bármennyire is a keresztény értékek, a józan közgazdasági és politikai megfontolások ellen való minden egyes mondat, ha sokszor mondanak valamit, az ember hajlamos elhinni.
Tudom, főleg az az ember hajlamos elhinni, aki nem fecsérli az idejét gondolkodásra, a problémák alapos vizsgálatára, aki nem olvas, aki nem nyitott a világra, aki instant örömöt és megoldásokat keres... Nem folytatom. Sok millió gondolat és értelem nélküli ember hazája vagyunk.
Na most ezen is lehet borongani, szoktam is, de túl sok haszna nincs. Akkor mit lehet csinálni? Hát, illúzióim nem nagyon vannak, tényleg nem sok mindent. El lehet költözni egy másik országba, ha jól választunk, akkor ott sok szempontból jobb lesz. Itt lehet maradni, itt szerintem nem nagyon lesz jobb a helyzet, de az is egy opció, hogy az ember megpróbál tenni valamit.
Jó, értem, mégis mi a fenét? A forradalom például nem túl vicces dolog, sok benne a vér, meg a káosz. Viszont múltkor a folyosón azt hallottam, hogy az egyik diák így szól a társához: "Egyik órán írtam neki egy novellát." . Rájöttem, hogy ez tetszik. Tetszik, mert értelmes lázadás. Unod az órát? Írj novellát, olvass könyvet. Unod a téged körülvevő embertelen világot? Legyél ember: olvass könyveket, hogy megelőzd a butaságot, hallgass zenét, hogy szebb legyen a lelked, írj verset, hogy örömet szerezz a világnak, nevesd ki a gyűlölködőket, öleld meg, akit tudsz.
Tudom, tudom, ez is furcsa elképzelés, de egyelőre ennél okosabb nem jutott eszembe. Talán ha tudunk ilyen szeretetzárványokat teremteni az időben és a térben, akkor előbb-utóbb összeér belőlük pár, aztán, mint a szappanbuborékok, ha közel kerülnek egymáshoz, összeolvadnak. Én mindenesetre ilyen szeretetbuborékokat próbálok maga köré fújni itthon is (néha kevés sikerrel), meg az iskolában is. Aztán kivárom, amíg összeérnek mások buborékjaival.