Marla

Amikor annak idején Izabellából Marlára magyarosítottam, egy tanítványom névadását követtem ezzel. Most mégis szép lassan belesodródom egy olyan közegbe, ahol a káosz uralkodik mind individuális, mind rendszerszinten, szóval lassan eljárok majd én is a hererákosok csoportjába.
Azzal nyilván mindannyian tisztában voltunk, hogy az idei tanév űberkaotikusan indul, meg hogy semmi sem lesz a helyén ott és akkor, amikor kell, de mind az oktatási kormányzat, mind szerény iskolám képes messzemenően túlszárnyalni az elvárásaimat olyan szakmaiatlan, ad hoc döntésekkel, melyek egyébként minden bizonnyal csak posztmodern szerzők fejében születnek meg komolyabb mennyiségű tudatmódosító szerek hatására.
Azon gondolkodtam tegnap este és folytatólagosan ma reggel is, hogy érdemes-e ordítozni velük, vagy elég ha csendesen elküldök ma mindenkit a picsába. Tudom, igazából mindegy. Egy ellenszer van, a lehető leggyorsabban elmenekülni innen.
Tegnap levelezős napom volt, kaptam nosztalgikusan egy rendes, borítékos levelet Trendo könyvével. Anyám rá is csodálkozott a dologra, de hagytam, hadd csodálkozzon. Az életben sokat kell csodálkozni ahhoz, hogy normális emberek lehessünk. Adele is írt, valami újabb utazáson töri a fejét. Majd csinál a csoportnak táblázatot. Ezt mondjuk most nem értettem, már nem a táblázatot, hanem az utazást. Hogy hova is utaznánk vajon és miért. Mert persze amúgy mindig szívesen utazom velük, csak legyen valami célja, meg lehessen rá pénzt szerezni.
Tegnap dühömben nem olvastam tovább Györe Balázs könyvét, de majd a mai szép, esős napon folytatom. Megfelelő időjárást a megfelelő hangulathoz.
Más nincs, BH tegnap elmagyarázta, hogyan kell mentést készíteni egy blogról. Tök jó. Hátha sikerül rendet tenni ebben a grafomán dzsungelben egyszer végre.