Rádió

Évek óta nem nézek tévét, mióta elköltöztem azóta meg nincs is. Nem hiányzik, bár az igaz mostanában, ha néha olyan helyre megyek, ahol van, rácsodálkozom. De ritkán megyek olyan helyre.
A tévézés helyett régóta zenehallgatás van, annak idején még az autóban hallgattam, főleg Petőfi Rádiót, de egy ideje se autó, se Petőfi. Maradt a saját zenei kutakodás, a youtube, azon belül is a KEXP, az OurVinyl, meg néhány hasonló csatorna, ahol olykor egészen kellemes meglepetés éri az embert.
Pár napja viszont visszatértem a rádióhallgatáshoz, és egészen jól szórakozom. Időm persze nem sok van, de az adó, amit találtam, egy kis közösség saját csatornája, kifejezetten érdekes. A beszélgetések miatt is, meg a zene miatt is. Az ember érdeklődése, figyelme ugyanis hajlamos beszűkülni, és kicsit én is olyan vagyok, mint a Facebook szűrője, csak azt engedem át, ami ahhoz hasonlít, ami eddig is tetszett. Erre is jó ez  rádió; zenefrissít, meg persze erre jók a diákcsoportjaim is a Facebookon, hiszen a diákok olyan zenét hallgatnak, amire én aligha találnék rá. Jó, nem mondom, hogy makulátlan az ízlésük, de jó megismerni, ők mit hallgatnak, nekik mi a kedvenc.
Visszatérve a rádiózáshoz: tetszik, hogy új történeteket, új embereket lehet hallgatni, mert érdekesek. Nekem érdekes a másik élete. Örök kíváncsi ember vagyok, azt hiszem.
Más nincs, hétvégén leadtam a listám a Merítés-díjra, és ma este talán lesz időm és kedvem is olvasni valamit, ami nem kortárs magyar próza. Szeretem, nem azért mondom, csak rá tud ülni az ember mellkasára a nagy magyar valóság. Még gondolkodom rajta, mi legyen a felszabadult öröm tárgya.
Más nincs. Mennek a napok, tapossuk a közoktatás mocsarát, kevés az öröm, sok a megoldandó feladat. Tegnap azért meglátogattuk TSB-t Emmával, ma meg jógázni megyünk Claire-hez. Legyen minden nap valami jó.