Na jó

Na jó, tényleg vannak rossz napok, de mint minden nap rövidke életünk során, a rosszak is elmúlnak. Ma például péntek van, és részben ezért, részben mert tegnap délután aludtam három órát, már nem akarok körömreszelő lenni. Ennyit a kitartásomról.
Szóval ma kiegyensúlyozottabb vagyok, de a tegnapi, hirtelen támadt társasági epizód miatt úgy érzem, ma délután is kellene aludnom néhány órát. Lassan átalszom az életem. Néha nem tudom, mi az ijesztőbb: ébren lenni vagy aludni.
Más. Ma délután alvás után oder helyett kell írnom egy posztot a heti káoszról, de a mai napot azért még megvárom, a péntekek mindig tudják csodálatos momentumokkal gazdagítani a heti elmegyógyintézeti epizódot. Lehet, hogy ebből kellene írni egy sorozatot. A címén még gondolkodom, de a How I killed my brain például nem hangzik rosszul.
Amúgy mindjárt befejezem Györe Balázs könyvét, de továbbra is azt gondolom, hogy ez nem regény. Mi a hosszú szöveg, a dokumentumhalmaz  és a regény közti különbség? Ezen kellene gondolkodni. Majd fogok.
Azt hiszem, holnap ágyban maradok egész nap, és gyógyító pizsamanapot tartok. Vagy elmegyek kirándulni valahová, ahol nem megy a légkalapács egész álló nap.
Zenének a kedves Alex.