Relevancia

Pár napja a tanári munka körül járnak a gondolataim, és nem csak az iskolai farce miatt, amiatt a kínos bohózat miatt, amiért egyrészt joggal lehet minket hülyének nézni, másrészt meg mégiscsak értékelni kellene azt a megfeszített munkát, amivel mindennek ellenére próbálunk tanítani, hanem sok minden miatt is.

Kaptam néhány meglepő visszajelzést a munkámmal kapcsolatban; sok-sok évvel ezelőtti tanítványok nyilatkoztak pozitívan az óráimról, és a mostani diákjaim szemében is felfedezni vélem az érdeklődés, hadd ne mondjam, a tudás iránti lelkesedés csíráit.
Szombat-vasárnap délelőttre pedig beregisztráltam egy módszertani konferencia livestream előadásai közül háromra, amiben megint találtam átgondolni valót, főleg, ami a kritikai gondolkodásra való nevelést illeti. És ott van még az örök dilemma, a tanári munka értékelése, esetleg (bár ez szerintem alapvetően helytelen út, a) minősítése.
Kicsit nehéz téma ez hétfő hajnalra, de azért egy alapvető gondolat megosztására talán ez az időpont is alkalmas, aztán majd továbbgondolkodom ezen is. Azt hiszem, a legfontosabb dolog a relevancia ebben a kérdésben is. Releváns-e az, amit csinálok, a diák számára. Nyilván ezt alaposabban ki kell majd fejteni, de ezen alapvetően azt értem, én, a tanár, őszintén, saját emberségemen keresztül fordulok-e a diákhoz, odafigyelek-e arra, mire van szüksége, mi érdekli, mi számára a hasznos abból, amit én adni tudok.
A tanulásnak kevés köze van az iskolához. Az a kevés viszont éppen a tanár. A technika fontos, a módszerek fontosak, az infrastruktúra fontos, de ezt egy jól kitalált gépesített környezet is tudja nyújtani. A tanár arra van, ami mindezeken túlmutat. A tanár mutatja meg, mi az ember, mi az emberség, és azt hiszem, ez minden korban releváns információ. Ezért kellenek jó tanárok az iskolákba.
Erről majd még egyszer alaposabban is írok.