Szívvel

Szível-lélekkel főzni az olyasmi, mint amikor az ember tényleg teljes életet él. Meggyőződésem, hogy nem lehet úgy igazán jót főzni, ha az ember nincs rendben a világgal. Bár nyilván olyankor mást se nagyon lehet csinálni rendesen, legfeljebb verset írni.
Ez, a főzés, nem a versírás, arról jutott eszembe, hogy a tegnapi vacsoracsatán kivételesen nem egyikünk főzött, hanem étterembe mentünk. Pécsett pár hónapja (vagy talán már egy éve is) működik egy Kóstolda nevű lakásétterem, ahol cigány ételeket főznek. Emma kicsit közbenjárt, mi meg örültünk, mert már elég régóta szerettünk volna eljutni oda, csak hát ez a bejelentkezés, meg egyáltalán, szóval bonyolultnak tűnt. Most viszont a kényszer ugye, ami nagy úr.
Nem vagyok én egy gasztroblog, de le a kalappal előttük. Az étel isteni volt, ráadásul iszonyatosan figyelmesek voltak velünk.
Most mit mondjak? Nem tudom azt mondani, hogy minden rendben volt, mert hogy azon túl is kellene mondani valamit. Az étterem vezetője, aki egyénként a Színes Gyöngyök Egyesület vezetője is, elég sok mindent mesélt nekünk a munkájukról, ami persze a szenvedélyük is, azt hiszem. Nagy odaadással, tényleg szívvel és lélekkel főznek. Ráadásul persze a zöldség Cserdiből van, a sör meg, amit tegnap kóstolhattunk, egy mecseknádasdi mikrosörfőzde Réka nevű söre, elképesztően jó volt.
Ezt most két dolog miatt írtam egyébként le: az egyik, hogy nekem ez nagyon rendben lévő, nagyon igényes, jó áron nyújtott, kiváló szolgáltatás, a másik pedig, hogy nagyon fontos azt látni, hogy a cigány szervezetek, egyesületek jó része példamutató színvonalon végzi a munkáját, és úgy segíti a közösséget, hogy nem megalázza azok tagjait, hanem felemeli őket. Nagyon nehéz szívvel mondom, hogy épp tegnap derült ki, a baranyai tanodák, a szívemnek kedves gilvánfaiak, de gyakorlatilag senki sem kapott kormányzati támogatást. Az Igazgyöngy Alapítvány sem. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy ezeknek a nagyon nehéz helyzetben lévő kisfalvakban élő gyerekek felemelkedését szolgáló szervezeteknek a munkája végképp ellehetetlenül. És ez nem szívtelenség, nem szakmaiság vagy szakmaiatlanság, hanem aljasság. Csak hogy nevén nevezzük a dolgokat.